„Egy világ dőlt össze bennem” – leukémiával diagnosztizálták az óvodába készülő Botondot

Az akkor két és fél éves Botond mindig belázasodott, amire a háziorvos sem tudott magyarázatot adni. Elküldték a kórházba, hogy csináljanak neki egy vérképet, amiből aztán kiderült: a kisfiú 90 százalékis valószínűséggel leukémiás, további vizsgálatokra van szükség. A Békés vármegyében, Eleken élő család történetét az édesanya, Szelényi Zsanett mesélte el a Borsnak.

A háziorvos sem értette, mi lehet a baj

 - kezdte az édesanya. "2021 augusztus 28-án mentünk Botival a gyerekorvoshoz, mert már sokadszorra lázasodott be. Egyszerűen nem értettem, miért, semmilyen más tünete nem volt. Az orvos mindent megtett, hogy kiderítse, de minden lelet negatív lett, így ő sem értette, mitől lázas a kisfiam. Beküldött minket a kórházba, hogy ott készítsenek Botinak egy vérképet. Ekkor még nem tudtam, hogy az egész életünk felfordul…"
 

Óvodába szeretett volna menni

Zsanett elmondta, hogy a kórház után rögtön indultak vásárolni, ugyanis Botond másnap óvodába ment volna. Nagyon izgatottan készült, ez lett volna az első napja, amit nagyon várt.

- tette hozzá az anyuka.

"Meg fog halni a fiam?"

Amikor az orvosok megmondták Zsanettnek, hogy Botond leukémiás, egy világ omlott össze benne.

"Az első gondolatom az volt, hogy el fogom veszíteni a kisfiamat! Én nagyjából tudtam, hogy miről szól ez az egész, mert előtte hat évvel apukámmal végigcsináltuk ugyanezt. Rettegtem, hogy most a fiam van soron" - beszél érzéseiről Zsanett.

Kisfia mellett kellett lennie, így ott hagyta a munkáját

– mesélte az édesanya. "Mivel Botival egyfolytában ott kellett lennem a kórházban, fel kellett adnom a testnevelői állásomat. Megkértem a szüleimet, hogy költözzenek hozzánk, vigyázzanak a két kislányra, mert ezt egyedül nem bírom…"

A testvérei is féltik Botondot

Zsanett természetesen megbeszélte a két lányával is, mi a helyzet Botonddal.

– emlékszik. "Ezzel együtt pszichológushoz járattam őket egy ideig, nem azért, mert kellett, hanem mert nem akartam, hogy később gondot okozzon nekik ez a trauma. Az idősebb lányom hamar felnőtt, hiszen sokat volt egyedül. A középső viszont nagyon nehezen viselte a dolgokat. Sokszor volt stresszes, fájt a hasa, nem aludt, sokat sírt. Ő a mai napig jön velünk, amikor Botit vinni kell kontrollra, mert attól fél, hogy nem jövünk haza. Fél nagyon, hogy elveszíti a kisöccsét."

Zajlik a kezelés

 – meséli az anyuka. "Nemrég oviba is el tudott menni, de csak maszkban. Nagyon ügyes, tudta, hogy játék közben sem veheti le. Most esténként kemoterápiát kap és hetente egyszer egy nagyobb dózist. Ez annyiszor tolódik, ahányszor beteg lesz, például megfázik, mert akkor a kezelést leállítják. Ilyenkor nem szedheti a kemoterápiás gyógyszert, mert a megfázásból se gyógyulna fel. Továbbá havonta egyszer nézik a vérképét."
 

A gyerekeknek segítségre van szükségük

 – sóhajt Zsanett. "Most, amióta Boti oviba jár, én visszamentem dolgozni, de nagyon sok elmaradásunk gyűlt össze. Szükségünk lenne egy kis anyagi segítségre vagy esetleg Botinak gyerekholmikra. Az is segítség, ha nem nekem kell megvenni a dolgokat."