tóth gabi
Vajon lehet-e valakit csak azért diszkriminálni, mert dohányzik? Kihez fordulhatunk, ha hátrányos megkülönböztetés ér minket?
Ma már átlagosnak számítanak azok a hirdetések, amikben "fiatal és csinos lányokat" keresnek recepcióba, vagy az olyanok, ahol elvárás a jó fizikum, de vajon hol van pontosan a határ a munka által megkövetelt tulajdonságok és a diszkrimináció között?
A legújabb ilyen ötlet az, hogy dohányosokat nem vesznek fel, emiatt pedig ki is alakult egy kommentháború a Facebookon:
"Legközelebb vajon az lesz a kérdés, hogy van-e macskám, mert azt a főnök nem szereti?" - kérdezte egy hozzászóló.
Mostanában egyre több hihetetlen ötlettel állnak elő a munkáltatók, amikor munkaerő keresésére adják a fejüket. Azonban kérdéses, hogy milyen mélységekig mehetnek el és pontosan mi számít még elfogadható "kizáró oknak", ha egy álláshirdetésről van szó. Kezdenek megsokszorozódni az olyan álláshirdetések, ahol valamilyen egészen diszkriminatív feltételt tesznek, például azt, hogy csak nem dohányzó kollégát keresnek. Ezzel kapcsolatban pedig el is indult a kommentháború egy poszt alatt:
Még mindig dobálja az arcomba a hirdetéseket és egyre több helyen látom, hogy nem dohányzó kollégát keresnek. Szerintetek ez red flag?
– tette fel a kérdést egy férfi, amire kapott hideget-meleget is, például volt, aki szerint semmi köze hozzá a munkáltatónak, de olyan is, aki jobban felügyelné a dohányosokat:
Dohányzást csak kapus/kártyás kiléptetéssel engednék. És amit egy nap elcigizett időt, azt még szépen aznap húzza le a melóhelyén.
Több olyan álláshirdetéssel is találkozhatunk, amiben ténylegesen leírják, hogy nem lehet dohányozni: "Konditerembe keresünk egy fő lányt pultos, recepciós munkakörbe, főállásba. Előképzettség nem szükséges, a dohányzás kizáró ok." Azonban mit tehetnek akkor, ha felvettek, de mi mégis dohányzunk?
Érdemes tudni, hogy ha már egy adott munkahelyen dolgozunk, akkor véd minket a törvény, hiszen: az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetés minden formáját, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport bármely helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt (jelen esetben a dohányzás) kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint amelyben más személy vagy csoport (jelen esetben a nemdohányzók) részesül, részesült vagy részesülne. Tehát a dohányosokat csak azért nem lehet a munkahelyen szankcionálni vagy hátrányosan megkülönböztetni, mert dohányoznak, ez jogellenes lenne a munkáltató részéről.
A törvény több esetben védi a munkavállalót, ugyanis nem lehet sem az életkora, a neme, nemi identitás vagy szexuális irányultsága miatt elutasítani valakit. Nem köthető ki továbbá a bőrszín, a nemzetiség vagy az anyanyelv sem, ahogy azért sem érhet valakit hátrányos megkülönböztetés, mert anya vagy éppen párkapcsolatban él, sőt a terhes nőket sem lehet a terhességre hivatkozva elutasítani egy interjún. Ha azonban a felsoroltak miatt mégis negatív választ kapnánk egy munkáltatótól, érdemes az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságot megkeresni.
Vannak viszont olyan vitatott tulajdonságok és helyzetek, amelyek akár beférnének a felsoroltak közé az egyéb kategóriába, mégis ezekről egyértelműen nem rendelkezik törvény. Ilyen a dohányzás megkülönböztetése is, de ide tartozhat például a tetoválás vagy a különleges hajszínekre vonatkozó diszkrimináció. Így ha kétes esettel kerülnénk szembe mindenképp érdemes felkeresni az EBFF-et, akik bizonyosan tudnak tájékoztatást adni a konkrét helyzetre vonatkozóan.
A dohányszünet munkajogi szempontból munkaközi szünetnek minősíthető, amelyből napi több mint hat óra munkaidő esetén 20 perc, míg napi több mint kilenc óra munkaidő esetén 45 perc illeti meg a munkavállalót. A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával, akár napi több részletben kell kiadni a munkavállalónak. Az, hogy a munkavállaló mivel tölti a munkaközi szünetet (ebéd, dohányzás stb.) a munkavállaló döntésén múlik. Azonban a dohányzó kollégáknak nem jár több szünet, mint a nemdohányzó munkavállalóknak.