tóth gabi
Évek óta véres terror a nyugat-európai karácsonyi vásárokon
POLITIK
Létrehozva: 2023.05.27.
"Azt mondták, kössem ki valahova és hagyjam ott" – 11 éves kutyusával keres otthont a rokkantnyugdíjas Zoltán
Orsós Zoltán születése óta izomsorvadásban szenved, egy üzemi baleset miatt pedig 2004 óta rokkantnyugdíjas. Egyetlen családtagja Letti, a 11 éves német juhászkutya, akivel új albérlet után kell nézniük. Most az emberek segítségét kéri.
Orsós Zoltán élete nem egyszerű: a hányatott sorsú férfi intézetben és nevelőszülőknél nevelkedett, majd egy 2004-es üzemi baleset következtében mindkét lábát eltörte és rokkantnyugdíjas lett. A születése óta izomsorvadásban szenvedő férfi a bal lábát szinte csak mankónak tudja használni, a baleset után pedig már csak 4 órás munkarendben tud dolgozni. Zoltán azonban nem adja fel: minden napi motivációt 11 éves német juhászkutyája, Letti ad számára, akivel jóban-rosszban együtt vannak.
Nyolc hónapot töltöttek az utcán, kettesben
Orsós Zoltán a közösségi médiához fordult segítségért, hogy új lakást találjon kettejük számára, ugyanis második emeleten lévő albérletébe már alig tud felmenni a lépcsőn kutyájával. Lettinek ugyanis ízületi fájdalmai vannak és Zoltán számára is nehéz a lépcsőzés izomsorvadása és üzemi balesete miatt.
Új lakást kell keresnünk, de nagyon szűkösek a kereteink, ugyanis a 4 órás munkámból és a nyugdíjamból nem sok bevételem van. Én minden pénzemet, amit csak lehet azt a lakhatásunkra és Lettire költöm, ez a lakás azonban a lépcsőzés miatt már nem alkalmas számunkra. Én még csak-csak felvonszolom magamat valahogy, de a kutyus nehezen bírja
– mesélte Zoltán a Ripostnak, aki a rezsivel együtt 50 ezer forintot tudna kifizetni albérletére, de mellette szívesen vállal kisebb, könnyű házkörüli munkákat cserébe, például kerítésfestést vagy takarítást.
„Számunkra csak az a lényeg, hogy földszinti legyen, ne kelljen lépcsőznünk és nyugalom, békesség és biztonság legyen. Még nem volt tartozásom soha, mindig kifizettem a bérleti díjat, de most új otthon után kell néznünk" – tette hozzá a férfi, aki az előző évben nyolc hónapot töltött Lettivel az utcán, ugyanis korábbi albérletében 10 év után egyik napról a másikra felmondták a szerződését.
Nagyon nehéz volt a tavalyi év. Volt, hogy autó csomagtartójában, tárolókban, lépcsőházban vagy épp játszótéren aludtunk Lettivel, de dolgozni onnan is mindig eljártam, becsületesen. Végül egy jóakarónk a feleségével segített nekünk és beköltözhettünk a garázsába, ahol 3 hónapot laktunk
– vallott a nehéz hónapokról Zoltán, aki decemberben tudott beköltözni mostani, második emeleti albérletébe a kutyussal.
Inkább az utcára kerül, mint hogy elhagyja a kutyáját
Többen is mondták nekem, amikor először kértem segítséget a lakhatás miatt, hogy adjam el, mérgezzem meg vagy hagyjam el, kössem ki valahová Lés hagyjam ott Lettit, mert kutyával nem fogok találni lakást. Én erre azonban nem vagyok hajlandó. Ő a családom, a mindenem. Sosem hagynám őt magára
– mesélt megrendülve Zoltán a kutyájával való kapcsolatáról. Jelenleg kettesben élnek komlói albérletükben, ami 25 km-re van Pécstől, a férfi munkahelye azonban ott található, így napi szinten 50 km-t ingázik, hogy pénzt keressen. Mindez nem is okozna gondot számára csak, hogy a bérletét a munkahelye nem téríti meg számára így az így is kevés keresetéhez képest ez is plusz költséget jelent.
„Eddig több, mint 17 ezer forintba került a bérletem, most a vármegyebérlet bevezetése óta csak 9400 forint. Én azonban szeretnék, ha lehet Pécsen lakni, hogy kevesebbet kelljen ingáznom és ezt a kis pénzt is meg tudjam spórolni. Így elsősorban itt keresek otthont. Ideköt az életem, az emlékeim és a munkám is, ami rokkantnyugdíjasként különösen fontos szempont" – árulta el Zoltán, akinek az ország több pontján ajánlottak fel kisebb házakat és telkeket, de azok mind túl messze voltak ahhoz, hogy új életet kezdjen ott.
A férfi számára a kutyája jelenti a legnagyobb boldogságot, ezért is fontos számára, hogy ne kínozza tovább Lettit az állandó lépcsőzéssel.
Hisz benne, hogy ha őszinte és becsületes, akkor semmi sem lehetetlen
Zoltán már többször felkereste a pécsi önkormányzatot is, hogy önkormányzati lakást bérelhessen, de azok sajnos nem voltak szabadok. Ettől függetlenül beadta rájuk az igénylését tavaly, azóta viszont semmi hír róla. Kapott segítséget szociális intézményektől is élelmiszer formájában, akiknek Zoltán jelezte, hogy lakásra lenne szüksége, de a mai napig nem jelentkezett senki nála, hogy tudna ebben segíteni. Zoltán ettől függetlenül mélyen hisz benne, hogy sorsa jobbra fordul és megtalálják Lettivel a következő otthonukat, hiszen voltak már sokkal rosszabb helyzetben is, mint most és vallja, hogy semmi sem lehetetlen annak, aki őszinte és becsületes.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
