tóth gabi
Menczer Tamás: Az emberek azt várják a vezetőiktől, hogy védjék meg őket!
POLITIK
Létrehozva: 2023.02.23.
"Gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében" - kokainföldekre tévedt a magyar lány és svéd párja Dél-Amerikai útjukon
Pontosan egy évig barangolt egy magyar-svéd pár Dél-Amerikában. Andi és Tobi 24 ezer kilométeres kalandjuk során számtalan élménnyel gazdagodtak, sőt, még azt is túlélték, amikor véletlenül kokainföldeken át vezetett az útjuk.
Világjárók voltak, vannak és lesznek, ám azt kevesen vállalnák be, mint amire Andrea és Tobias vállalkozott. A magyar-svéd pár ugyanis nem kisebb kalandra szánta el magát, minthogy egy esztendő alatt keresztül-kasul bejárják Dél-Amerikát. Életre szóló barátságokat kötöttek a helyiekkel, több száz sofőrrel utaztak, és volt, hogy 100 forintos órabérért dolgoztak, mégis azt mondták, minden perce megérte a kirándulásnak.
A nyelv miatt esett Dél-Amerikára a választásuk
A Ripostnak Andi, a pár női tagja mesélt arról: már megismerkedésükkor tervezték Tobival, hogy egy évre elmennek világot látni, de konkrétan csak 2021 őszén láttak neki a szervezésnek.
Miután összejöttünk, két évig távkapcsolatban éltünk: én Londonban voltam, Tobi pedig épp Budapesten, mégis mindig más európai városban találkoztunk
- kezdte lapunknak Andi. Mivel Tobi zenész, így számára fontos volt, hogy új stílusokat, hangszereket ismerjen meg, Andinak pedig az volt fontos, hogy csak annyit költsenek, amennyit majd meg is keresnek, másrészt kíváncsi volt arra, mekkora az a minimális költségvetés, amitől még boldognak érzi magát az ember.
És miért épp Dél-Amerika? Azért, mert erről a térségről kapták a legtöbb segítséget, másrészt Andi beszél spanyolul, ami a legtöbb ottani ország hivatalos nyelve, s úgy gondolták, könnyebben megértetik majd magukat.
Nekem van egy kedves gimnáziumi barátnőm, Fanni, aki a férjével, Tomival a pandémia előtt évekig járták hátizsákkal a világot, és rengeteget segítettek az indulás előtt
- tette hozzá Andi.
Stoppal utazták végig az egész országot
A pár 2021 utolsó napján indult el a "lassú utazásra". Szinte kizárólag stoppal utaztak, több, mint 650 különböző sofőrrel ismerkedtek meg. 13 országot jártak be Chilétől Mexikóig, és több, mint 24 ezer kilométert tettek meg egy év alatt. Minden országban eltöltöttek néhány hetet, és csak annyi pénzből éltek, amennyit az önkéntes munkákkal meg tudtak keresni.
Ezeket egy applikáció segítségével előre le tudtuk fixálni. Rengeteg dolgot próbáltunk ki: házakat építettünk fából és vályogból, bútorokat készítettünk bambuszból, kávét szüreteltünk, állatokat gondoztunk, gyerekeknek tanítottunk angolt vagy programozást. Sőt, Andi egy 85 éves "fiatalt" képszerkesztésre tanított
- mesélte Tobi. Napi 4-5 óra munkáért szállást, étkezést, zuhanyzási és ruhamosási lehetőséget kaptak. Az utazás második felében már inkább 1-2 napot távmunkában dolgozott a pár, hogy aztán olcsó hostelben, vagy egy idegen kanapéján szálljanak meg pár éjszakára, merthogy egy ilyen, "kanapékeresős" applikáció is népszerű azon a vidéken. Visszatérve a nyelvtudásra, Andi spanyolja tényleg jól jött, ám azért akadtak nehézségek.
Chilében volt a legnehezebb megérteni a nyelvet, egyrészt azért, mert ott kezdtük az utazást, másrészt elképesztően gyorsan beszélnek, sokan elharapják a szavak egy részét, és rengeteg mapuche (ez az ottani őslakosok nyelve) szót használnak. Argentína szintén kihívást jelentett, mert ott teljesen más kiejtéssel beszélnek, mint az összes többi országban. Na és ott van persze Brazília, ahol a portugál a hivatalos nyelv, amelyet egyikünk sem beszélt, úgyhogy lényegében egy hét alatt kellett tökéletesítenünk a portunyol (a spanyol és portugál keveréke) tudásunkat
- részletezte Andi.
A kapcsolattartást is meg tudták oldani
A pár számára szembetűnők voltak a kulturális különbségek, különösen Tobinak, mivel a svédek még nálunk, magyaroknál is zárkózottabbak. Így neki nehezebb volt megszoknia azt, hogy Latin-Amerikában gyakorlatilag nincs távolságtartás sem fizikailag, sem érzelmileg.
Egyrészt, számukra nagyon fontos a család és a közösség biztonsága és jóléte, másrészt számukra az idő, mint olyan, végtelen, így ha valamiért feltettük a kérdést, hogy "Mikor?", arra rendszeresen azt válaszolták, hogy "Mañana!", magyarul holnap, de ez bármilyen időpontot jelölhet a jövőben. Összességében vagy jobban, vagy rosszabbul alakulnak a dolgaid, de szinte biztos hogy nem úgy, ahogy azt eltervezted
- nevetett a világjáró. Andi és Tobi igyekezett a családdal tartani a kapcsolatot, ám ez nem ment zökkenőmentesen, ezért is hozták létre saját Youtube-csatornájukat és Instagram-fiókjukat.
Ha átmentünk egyik országból a másikba, első dolgunk volt hogy SIM-kártyát vegyünk, így ebből lett egy jó kis gyűjteményünk. A legtöbb országban 1-2 dollárba került egy havi WhatsApp hozzáférés, így ezen keresztül beszéltünk a családdal, ha sikerült egy nap egy helyben maradnunk
- mondta Andi.
Kalandban sem volt hiány az úton
A kalandor páros legfélelmetesebb élménye Peruban játszódott le, amikor nem túl biztonságos környékre vitte őket a térkép.
Véletlenül a helyi kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Maps szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz, Cusco-ból Huancayo-ba. Persze a térkép nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Hirtelen gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek…
És amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk, mert ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint tovább menni, hogy kijussunk innen, úgyhogy mentünk előre. Azon a három estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban, látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi lakos minden este befogadott minket a háza területére, ahol sátrazhattunk, így végül a hajunk szála sem görbült
- nyugtatott meg Andi.
"Magyarok mindenhol vannak" - és tényleg!
Persze, érzelmes és pozitív sztoriból sokkal többet tudnának mesélni a szerelmesek. Costa Ricában például egy magyar férfi adott nekik szállást.
A fővárosban, San Joséban terveztünk egy-két napot eltölteni, ahol a már említett "kanapékeresős" applikációval kerestünk szállást. Így botlottunk bele Péterbe, aki barátjával, a skót Alex-szel fogadott be minket. Tobi születésnapja után egy nappal érkeztünk hozzájuk, és egy Peti által sütött tortával lepték meg őt. Lecsúszott néhány costa rica-i pálinka (cacique guaro) is az első estén. Végül egy hetet töltöttünk náluk, annyira jól éreztük magunkat. Közben rengeteget beszélgettünk történelemről, zenéről, érzelmekről, és magyar ételeket is főztünk közösen
- mesélte Andi, hozzátéve, a helyiektől is rengeteg szeretetet kaptak, gyerekektől-felnőttektől egyaránt. Így tértek haza 2022 és 2023 fordulóján, illetve csak az egyikük ment tényleg haza: Andi Kenyába repült, ahol szexuális visszaéléssel foglalkozó nonprofit szervezeteknek segít stratégiai tanácsadással, Tobi viszont Svédországba ment, ahol tovább építi zenei karrierjét, mint hangmérnök és zeneszerző. Amikor egy összegzést kértünk az egy éves útról, a pár a következőket mondta.
Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy ugyan érdemes tervezni, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!
- zárta az interjút Andi és Tobi.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
