Vízkeresztkor nem a karácsonyfa leszedését ünnepeljük, de akkor mit?

Mint a legtöbb ünnephez, a vízkereszthez is sok szokás kötődik. Ezek egy része vallási eredetű, egy része pedig népszokás. Azt a legtöbben tudják, hogy ilyenkor szokás leszedni a karácsonyi díszeket, megenni az utolsó falat bejglit, de azzal kevesebben vannak tisztában, minek az ünnepe a vízkereszt.

Vízkereszt, mint vallási ünnep

A vízkereszt- más néven epifánia- a különböző vallásokban a karácsonyi ünnepkör végét jelenti. Van, ahol ez a nap a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünnepe. A hagyomány szerint Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár - ekkor lelt rá a kisdedre Betlehemben. A vízkereszt második evangéliumi értelmezése szerint ekkor keresztelte meg Keresztelő Szent János a 30 éves Jézust a Jordán folyóban. Végül pedig a Biblia szerint ekkor volt a kánai menyegző, amikor Jézus először tett csodát: borrá változtatta a vizet. Keleten Jézus megkeresztelkedését, nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatását ünneplik víz- és tömjénszenteléssel, innen ered egyébként a vízkereszt elnevezés is.

Vízkereszthez kapcsolódó népszokások

Vízkereszthez több népszokás és hagyomány is kötődik az ünnepi díszek leszedésén kívül. Például sokan hazavitték és magukra locsolták január 6-án a szenteltvizet az állítólagos gyógyító ereje miatt. Népszerű volt ilyenkor a gyerekek körében napközben a háromkirályozás, este a csillagozás, vagyis a napkeleti bölcsek látogatásának bemutatása, eljátszása házról házra járva. Sokan erre a napra tették a házszentelést, aminek a végén az ajtóra az évszám és három betű, a G, az M és a B került fel (a napkeleti bölcsek nevének kezdőbetűi). Ami pedig az időjárási jóslatokat illeti: régen úgy tartották, hogy ha vízkeresztkor hideg van, havazik, akkor rövid télre lehetett számítani. Viszont ha süt a nap, az hosszú telet jósol.

Így ünneplik a vízkeresztet külföldön

Franciaországban és Spanyolországban az ókorban mulatságokat tartottak vízkeresztkor, Szaturnusz tiszteletére. Ilyenkor a rangokat felfüggesztették, a rabszolgák és az urak szerepet cseréltek, a gazdagok pedig megvendégelték a szegényeket. Különböző tortákat sütöttek, amikbe egy-egy szem babot rejtettek, ezzel szimbolizálták a termékenységet. A középkorban már családi körben fogyasztották az ilyenkor sütött süteményeket, a tortában lévő babot megtaláló családtag pedig aznapra király lett és kapott egy papírkoronát. 

Az 1900-as években már bab helyett kisebb porcelánfigurák kerültek a tortákba, manapság pedig a következőképp tartják a hagyományt:

• Franciaországban ezen a napon sütik a Galette de rois-t, azaz a királyok lepényét.
• Spanyolországban Roscon de reyes-t sütnek, ami a királyok kalácsa. Ebbe sütik bele a porcelánfigurát. A spanyolok egyébként ezen az estén ajándékoznak, nem karácsonykor.
• A portugálok Bolo de Rei-t, azaz királytortát sütnek, amibe babot rejtenek.
• A görögök vasilopitával, vagyis szerencsetortával ünnepelnek, amibe pénzérmét rejtenek el.
• Az olaszok pinza-t sütnek és a családok, barátok ellátogatnak egymáshoz, hogy megszavazzák az év pinzáját.