„Mindig emlékezz rám, de ne sírjál” – mondta halála előtt a 6 éves Marci az anyukájának

Marci egyik legnagyobb vágya az volt, hogy felülhessen egy óriáskerékre és a magasból nézhessen le a világra. Sajnálatos módon súlyos betegsége túl korán elragadta a hatéves kisfiút.

Három évig küzdött az életéért a rákkal szemben Márton. Szülei biztosították számára a steril szobát, a gyógykezeléseket, az őssejtbeültetést, de ez sem bizonyult elégnek.

„Mi annak idején az onkológián töltöttük az ünnepet is. És szenteste, amikor bekiabált a steril szobába nekünk a nővérke, hogy 324 védekező sejt van, akkor az én kisfiam felugrott az ágyban, és bár lógott belőle a sok infúzió, nem volt haja, sem szemöldöke, szempillája, de felderült a hírtől. „Igen, anya, megcsináltuk, ez a legjobb karácsony!” Ezt mondta Marci ” - emlékezett vissza utolsó közös karácsonyukra Orsolya a Kemma oldalán.

Marci sok mindent szeretett volna kipróbálni, amire nem volt lehetősége, hiszen a kezelések miatt el volt zárva a külvilágtól. Tavaly júliusban derült ki, hogy gyógyíthatatlan, így szüleivel írt egy bakancslistát. Anyukája, Kovács Orsolya már azokban a percekben tudta, hogy akkor is megvalósítja fia álmait, ha már nem lesz vele.

„Hat évig éltünk érte, és a végére már fel voltunk készülve rá, hogy elmegy. De arra nem, hogy milyen lesz nélküle. Májusban halt meg, négy nappal a hatodik születésnapja után. Az utolsó napokban azt mondogatta: Anya, ne sírjál, mert mi kemények vagyunk. Mindig emlékezz rám, de ne sírjál! Mert veled leszek! És tényleg mindig velünk van. Ott volt az óriáskeréken is” – emlékezett vissza az édesanya. 

Marci egészen különleges kisfiú volt. Sok jót hagyott maga után. Születése után a szüleinek azt mondták az orvosok, nem lehet több gyermekük, ám ő mindvégig azt mondta, hogy márpedig neki lesz egy kishúga.

„Amikor Lujza lett, mi még nem is tudtunk róla, de Marci egy napon megpuszilta a hasamat és így szólt: ideje volt, hogy adtál nekem egy kistesót! Csak utána csináltam tesztet és tudtam meg azt, amire az orvosok csak annyit mondhattak, hogy az élet utat tört magának” – zárta sorait könnyeivel küzdve Orsolya.