Ezek az emlékek örökké élnek...

II. Erzsébet királynő halálának napján a közösségi oldalára kitett fotóval búcsúzott a brit uralkodótól. Hétfőn, amikor beszélgetünk, éppen zajlik Őfelsége temetése. A fotóhoz azt írta: a legmeghatározóbb és legmegtisztelőbb élményei voltak, amikor találkozhattak. Mikor volt az első ilyen alkalom?

Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Magyarország londoni nagyköveti szolgálatomat 2016. június 20-án kezdtem meg, három nappal a brexitnépszavazás előtt, ami önmagában meghatározta a kint töltött ciklusomat. Őfelsége balmorali éves rendszeres nyaralása miatt novemberre kaptam időpontot a királynőhöz a megbízólevelem átadására, ekkor volt az első találkozónk. 

Hintót küldtek érte a palotából

Hogyan zajlik pontosan egy ilyen találkozás? 

– Ez a ceremónia közel 150 éve változatlan. Az országok államfői a nagyköveteket a másik ország államfőihez küldik egy megbízólevéllel, és mivel az Egyesült Királyságban ezt a szerepet II. Erzsébet királynő töltötte be, így ő fogadott a palotában. Ezt a szerepét ő nagyon komolyan vette. A procedúra úgy néz ki, hogy a nagykövetért a palota kettő darab kettes fogatot küld. (A brit nemzetközösség képviselőjének négylovas hintó jár, míg a „sima” nagykövetnek kétlovas.) A lovak neveit előre e-mailben közölték, így nekem, mint afféle lovas embernek, már ez megdobogtatta a szívemet. Ezzel a fogattal indultunk el a Buckingham-palotába, ahol a királynő szárnysegédje fogadott bennünket. Aztán egy számomra rendkívül feszült néhány perc után egy hatalmas ajtó kinyitását követően léptünk a terembe, ahol ott állt Őfelsége, valamint a külügyminisztérium egy államtitkára. 

Igaz, hogy egy ilyen találkozó előtt zajlik egy felkészítés is?

– Igen. Minden nagykövet kap egy úgymond „alapképzést”. Van egy hölgy, akinek az a feladata, hogy a királynőt képviseli a próbákon, ahol lépésről lépésre elpróbáljuk, hogyan fog történni ez a ceremónia. Hiába vettem részt ezen a felkészítésen, amikor az ember átsétál azon a hatalmas termen úton az uralkodóhoz, higgyék el, mindent elfelejt.

Minden felkészülés ellenére bizonyára nagyon izgult. 

– Igen, eleinte a hatása alatt voltam, de amikor odaértem hozzá és belenéztem a szemébe, valahogy egy pillanat alatt megnyugodtam. Elfogott egy érzés, hogy itt aztán a világon semmi baj nem lehet! És nem is lett! Ő kedvesen, figyelemmel, kellő eleganciával kezelte ezt helyzetet. A protokoll szerint az uralkodót nem szabad megszólítani, tehát neki kell elkezdenie beszélni, amit meg is tett, és már oldotta is a helyzetet.

„Mindenben naprakész volt”

Mennyi ideig tartott a beszélgetés? 

– Körülbelül 25 percig. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen audiencia ilyen alapos és részletekbe menő négyszemközti beszélgetés. (Az államtitkár nem szól bele ilyenkor, csak jelen van.) Fejből, mindenfajta papír és egyéb segítség nélkül végigmenve az akkor aktuális politikai körülményeken, a két ország kapcsolatán, emlékezve a saját magyarországi látogatásán – sajnálva, hogy ez régen volt – mindenben naprakész volt. 

„A lovasérdeklődésünk találkozott”

Mit lehet elárulni az elhangzottakról?

– Van egy kimondatlan szabály, hogy ami ott elhangzik, arról nem illik nyilvánosan beszélni, így ezt most én sem tenném, de annyit elmondhatok, hogy a lovasérdeklődésünk találkozott. Volt egy nagybátyám, magyar királyi huszártiszt, Némethy Bertalan, aki a háború után az USA díjugrató nemzeti válogatottjának az edzője volt. Őt Fülöp herceg, sőt Őfelsége is ismerte. Többször találkoztak. Mivel a találkozókat megelőzően engem is kikérdeztek, hogy volt-e bármilyen rokoni találkozó a királyi család tagjával, így a királynő ezt felhozta, erről együtt beszélgettünk. Végül megkérdezte, hogy tetszett-e nekem ez a ceremónia. Ő elmondta, hogy számára ez nagyon kedves hagyomány, és reméli, utána is tart majd. Ezzel véget ért az első találkozásunk.

Megetették a lovakat

Ezek szerint a protokolláris formaságok mellett mégis jó hangulatban telt az audiencia. 

– Mindenképpen örök élmény marad. Érdekesség: a találkozó végén szokás, hogy ezüsttálcán a követség megeteti répával a királynő lovait a szolgálatért. 

Londoni magyar nagykövetként nyilván több lehetősége is volt találkozni. 

– Igen, általában egy nagykövet évente kétszer-háromszor találkozik az uralkodóval. A második fontos alkalom a téli fogadása, amit kifejezetten a nagyköveteknek tart. Ez olyan külsőségekben, mint a filmekben. Hihetetlen szépségű igazi udvari bál, ahol frakkban jelennek meg a nagykövetek, feleségeikkel együtt. Én egyébként az utolsó ottani évemben felvettem erre az alkalomra a hagyományőrző huszárkapitányi egyenruhámat, ami nagy sikert aratott. Ezen a bálon is ő, ahogy a családja tagjai mindenkivel kezet fogtak, a szerencsésebbekkel pedig elbeszélgetett. Nekem többször volt alkalmam vele ekkor is szót váltani. 
A második ilyen eseményt minden második évben tartottak meg, egy nyári kerti parti, ahol Őfelsége, Fülöp herceg és a fiaik vettek részt és ugyancsak a nagyköveteknek rendezték. Aztán ott van az ascoti lóverseny hete, ahová ugyancsak illik elmenni a királynő vendégeként. A királynő hivatalos születésnapján egy nagyszabású díszszemlét is megrendeztek minden évben.

II. Erzsébet megjelenése, viselkedése teljességgel mindig megfelelt, annak, amit egy uralkodótól elvárhatunk. Ugyanakkor tudni lehet róla, hogy kifejezetten jókedélyű volt. Ezt az oldalát Ön is megismerhette?

– Nagy szerencsémre igen! Egyrészt a szó királyi értelmében fenséges volt, amikor úgy hivatkozott a miniszterelnök asszonyra, hogy a „miniszterelnököm”, de egy pillanat alatt közvetlen és szellemes arcát mutatta. Könnyedséggel és személyes humorral oldotta fel a helyzeteket. 

Alighanem ez látszik azon a fotón is, ahol egy személyes ajándékot nyújtott át neki. 

– Annak idején hortobágyi csikósokat hoztam ki a Windsori Horse Show-ra (windsori lovasverseny), ami egy rendkívül patinás esemény, amit minden évben a királyi család rendez meg. Az esemény végén a csikósok nem akármilyen feladatot adtak: a kezembe nyomtak egy karikás ostort, hogy adjam már oda Őfelségének. Vakargattam a fejemet, hogy mitévő is legyek, hiszen ez azért nem így működik. Végül, amikor távozott Erzsébet királynő a helyszínről, angol barátaimnak sikerült megszerveznie, hogy átadjam neki az ostort. Sőt, elmagyarázhattam neki, hogy micsoda és hogy működik. Borzasztóan tetszett neki. A fotókon is látszik, hogy egy kicsit meg is forgatta. Nagyon örült neki, mert minden, ami lovas dolog, az a szívéhez közel állt. 

A királynő szívéhez ezek szerint a lovakon keresztül vezetett az út? 

– Igen, de a szabályokat, a protokolláris szokásokat, amelyek a saját szabályai és tradíciói, fáradhatatlanul végrehajtotta. Számára a kötelesség volt az első.

2016 és 2020 között, amíg Magyarország londoni nagyköveteként szolgált, bizonyára volt alkalma megismerni a brit embereket. Mit jelentett számukra a Királynő, a monarchia? 

– A monarchiáért és így a királynőért mindenki rajong a mai napig. Ez annak köszönhető, hogy a tradíciók őrzésére mindig figyelt, mélyen vallásos, mind öltözködésben, mind viselkedésében, mind értékeiben tradicionalista volt, mégis a monarchia az ő vezetésével nagyon okosan alkalmazkodott a változó időkhöz. Mindig a nemzet egységét valósította meg. Életben tartotta a tradíciót, képviselte a jelent és jövőt adott az embereknek. Teljes élete, szolgálata örök példa lehet bárhol bármikor a világban.