Ez történt a Hollandiába eladott 116 éves magyar villamossal

A szeptember 22-re eső autómentes világnapot az ezredforduló óta Magyarországon is minden évben megtartják, sőt, az eredetileg egy napra szóló rendezvény azóta egész hetesre terebélyesedett. 

Az akció célja felhívni a figyelmet a megnövekedett autóforgalom okozta környezeti és baleseti problémákra, elsősorban a közösségi és a károsanyagkibocsátás-mentes közlekedés fejlesztésének szükségességére. Hagyományosan ilyenkor utakat és hidakat zárnak le a járművek elől, és bemutatják a legújabb fejlesztésű, környezetbarát technológiájú tömegközlekedési eszközöket. Idén viszont nemcsak a modernizációba nyerhettünk bepillantást, hanem a BKV nosztalgiaflottájának szinte minden villamosa Budapest utcáit rótta, illetve a Vámház körúttól a Szabadság hídig amolyan időszaki kiállítás jelleggel vonultatták fel a régi szerelvényeket.

Köztük a legfiatalabbnak kinéző 2624-es pályaszámú Schlick G típusú motorkocsi valójában a legrégebbi darab: 1906-ban készült Budán, és csak azért tűnik a társainál modernebbnek, mert a legutolsó forgalmi állapotának megfelelően az 1970-es évek kinézete szerint újították fel. Érdekessége, hogy 1984-ben Amszterdamba került magántulajdonba, és csak a budapesti villamosközlekedés 125. évfordulójára vásárolták vissza 2005-ben Magyarországra.

Szerencse, hogy a fővárosi közlekedési vállalatnak is vannak ilyen jeles jubileumai, mert az egy évvel később készült 1820-as pályaszámú Schlick S típusú motorkocsi is egy ilyennek köszönheti az újjászületését: a félreállított járművet 2018-ban a BKV 50. születésnapjára újították fel a jogelőd cég, a Beszkárt (hivatalosan: BSzKRt.) időszakára emlékeztető arculattal.

A már színe miatt is a többi közül kitűnő 611-es pályaszámú másik S típusú motorkocsi még egy évvel később gördült ki a Schlick gyárból, és egészen a második világháború végéig szinte ugyanebben az állapotában közlekedett. Az ötvenes évek újítási lázának viszont majdnem áldozatául esett, és kis híja volt, hogy az utolsó példányt 1975-ben szétvágják és hulladéktelepre küldjék. Szerencsére megmenekült.

A Schlick 1911-ben készült 2806-os pályaszámú K típusú motorkocsija egészen 1977-ig bírta a strapát az utasforgalomban, de már akkor megőrzésre jelölték ki. Ehhez képest négy évtizeden át marta a rozsda az Újpesti kocsiszínben, majd Szentendrén, mígnem a Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület (VTTE) önkéntesei 2018-ban felkarolták, és utolsó üzemi állapotát kapta vissza. 

Az 1522-es pályaszámú F1A 1939-ben készült a Beszkárt budai főműhelyében, és 1979-ig teljesített aktív szolgálatot. Ez volt Budapest utolsó kéttengelyes motorkocsitípusa, utána már csak forgóvázas villamosokat gyártottak.

Az első „Bengáli” becenevű villamost 1961-ben építette meg a Fővárosi Villamos Vasút főműhelye saját tervek és koncepció alapján. A 3720-as pályaszámú volt a prototípus, ami a szokatlan bordó-elefántcsont színezést kapta. Mivel azelőtt a csuklós villamos fogalma ismeretlen volt, eredetileg az első és hátsó része külön számot kapott, csak budapesti debütálása után döntöttek úgy, hogy egy egységnek számít. A 1233-as pályaszámú, már hagyományos színű Bengáli is kalandos utat járt be: 1983-ban a BKV eladta debreceni kistestvérének, a DKV-nak, ahonnan ugyancsak a fővárosi cég 50. évfordulójára szerezték vissza. 

A csuklós villamosok utódtípusa volt 1965-ben a Ganz által gyártott és ma is főváros-szerte futó CSMG, amelynek modernizált változata a KCSV, szó szerint a korszerűsített csuklós villamos rövidítése. Ezek egyike a 1356-os pályaszámú szerelvény.

A többi kivonult villamos már mind olyan volt, amellyel nap mint nap találkozhatunk a budapesti forgalomban, és mégis hordoznak egy-két különlegességet. A 4314-es pályaszámú, csehszlovák gyártású Tatra például a BKV toborzóvillamosa, amelyen egyes fémlapokat átlátszó plexielemekre cseréltek, hogy láthatóvá tegyék a karosszériaelemek mögött rejtőző technológiát, hátha ezzel több műszaki érdeklődésű fiatalt tudnak a pályára csábítani. 

A Hannoverből vásárolt használt TW 6100 típusú szerelvények közül pedig egyedül a 1624-es pályaszámút alakították eddig úgy át, hogy a csak ajtónyitás esetén lenyíló lépcsőit fixekre cserélték. Az eredetileg elővárosi vasútnak tervezett jármű vonatperonokhoz igazított belmagasságát ugyanis a budapesti közlekedésben nem lehet kihasználni. 

Végül a legújabb budapesti villamosokat reprezentáló spanyol gyártású CAF-ról azért érdemes külön szólni, mert a tervek szerint ilyenek váltanák fel a nyugdíjba készülő Ganz csuklósokat. A legutóbbi időkig azonban arról volt szó, hogy ezek az új szerelvények túl nehezek a Szabadság hídnak, mivel amikor 1896-ban, a főváros harmadik közúti átkelőjeként megépült, még messze nem ilyen teherbírással kalkuláltak tervezői. Mivel azonban a híd a 2241-es alatt sem dőlt össze, még reménykedhetünk, hogy a jövőbeni típusváltást is bírni fogja.

Nézd meg teljes fotógalériánkat, ahol kívül-belül megmutatjuk a nosztalgiavillamosokat!