Könyörögnek a magyar mozdonyvezetők, ezt a traumát akarják végképp elkerülni

„Megéri 2 perccel hamarabb odaérni bárhová, mint soha többé?” – teszik fel a kérdést nyílt levelükben a mozdonyvezetők. A vasúti átjárós balesetek kimagaslóan magas száma miatt fordultak autós társaikhoz, a KRESZ betartására és a vasúti átjárók körültekintő megközelítésére kérve őket, hiszen mindenkit hazavárnak.

Év eleje óta már 40 vasúti átjárós baleset történt, amelyekben tizenheten vesztették életüket – annyian, mint tavaly egész évben összesen. Ezeket a baleseteket kivétel nélkül a figyelmetlenség vagy a szabályok tudatos megszegése okozta. 

A döbbenetes számok mögött elmúlt életek, gyászoló családok, a súlyos sérülések okozta maradandó fizikai és lelki traumák állnak. Amik nemcsak az autósokat sújtják, hanem a vonaton ülőket is. Az utóbbi években több mozdonyvezető is szolgálatteljesítés közben vesztette életét. Reggel elmentek dolgozni, és soha nem tértek haza. 

Hogy mit érez a mozdonyvezető, amikor a vasúti átjáróban meglát egy járművet, egy kerékpárost vagy gyalogost?

Elsősorban tehetetlenséget. Gyorsfékezünk, de a vonat fékútja többszáz méter. Ez az egyetlen lehetőségünk, és nagyobb jármű esetén – ahogy tanították az idősebb, rutinos mozdonyvezetők – a géptérbe szaladni, hogy túléljük az ütközést

– mutatnak rá drámai hangú nyílt levelükben. 

Ha ugyanis bekövetkezik a baleset, onnantól kizárólag a szerencsén múlik annak a kimenetele. A sínen nem lehet félrerántani a kormányt, fékúton belül egyszerűen nincs mód elkerülni a katasztrófát. Hiába szakképzett dolgozók, akik mindent megtesznek a balesetek elkerülése érdekében, a fizika őket is határok közé kényszeríti.

Az ütközés borzalmas, amelybe a mozdony is beleremeg. Ez a legnagyobb trauma, ami érhet bennünket és egy életen át elkísér. Ki így, ki úgy dolgozza fel közülünk, de egy biztos: maradandó nyomokat hagy bennünk

– írják, hozzátéve, hogy a mozdonyvezetők nem erre gondolnak, amikor ezt a szakmát választják. Akik gyermekkori álmukat valósítják meg, amikor megszerzik a vasutas jogosítványt, hogy aztán egy ilyen baleset teljesen megváltoztassa az életüket. 

Innentől kezdve minden más. Csalódás, sajnálat, gyötrelem a szívében. Miért? Vajon kik voltak? Miért hibáztak? Miért nem figyeltek? Kérdések ezrei, amikre sosem lesz válasz, amikre sosem kapunk magyarázatot. Egy kis rekesz az agyban, ahová bekerül az eset

– idézik fel a kitörölhetetlen emlékeket.

Barátok, kollégák, szakemberek vagy mentori program segíthet a borzalmak feldolgozásában. Mert menni kell tovább, holnap is fel kell ülni a mozdonyra, hiszen ez a munkájuk. 

Ezért arra kérnek minden közúton közlekedőt, hogy a vasúti átjárót mindig fokozott körültekintéssel közelítsék meg, és tilos jelzés esetén soha ne hajtsanak rá a sínekre vagy gyalogoljanak át az átjárón. Arra is figyelmeztetnek, hogy a vasúti fénysorompó fehér villogó fénye nem szabad áthaladást jelent, csupán annyit, hogy a berendezés működik, de ez esetben is meg kell győződni arról: egyik irányból sem közelít vonat.

A vasúttársaság korábbi elrettentő videója sajnos semmit sem veszített aktualitásából.

A MÁV 7700 kilométer vasútvonalat üzemeltet, ezeket 5500 átjáró keresztezi, vagyis két kilométerenként metszi egymást a vasúti és a közúti hálózat

– mutatott rá Homolya Róbert, a MÁV-Volán csoport elnök-vezérigazgatója, aki szerint 2008 óta nem történt olyan halálos baleset, amely a vasutasok hibájára lett volna visszavezethető.