Elképesztő kézügyesség: múzeumba kerültek a magyar papírmágus szobrai

Igazi polihisztor, élő példája annak, hogy a nyugdíj után sem kell, hogy a karosszék és a tévé legyen a legjobb barátunk. Papp Zoltán az idő múlásával sem vesztette el játékos és alkotói kedvét. Társasjátékokat, papírszobrokat készít, játékklubot vezet, könyvet írt, és nemrég mutatták be a verseskötetét. Papp Zoltán negyven évig tanított a budapesti Városligeti Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában rajzot és matematikát. A Ripost7 cikke.

Állandó kiállítása van a Magyar Papírmúzeumban

Bár Zoltánnak az utóbbi években a társasjátékok fejlesztése jelenti a legkedveltebb tevékenységet, mellette papírszobrászként is alkot. A nagyközönség 2020-ban csodálhatta meg először az alkotásait a Rákoshegyi Közösségi Házban, azonban a dunaújvárosi Magyar Papírmúzeumban jelenleg is állandó kiállítása van a papírmágusnak.
A papír iránti szeretetem még gyerekkoromban alakult ki. Édesanyám tanár volt, édesapám közgazdász, és nem nagyon volt lehetőségük rá, hogy elhalmozzanak játékokkal, ezért a testvéremmel magunk alkottuk meg a játékainkat, legtöbbször papírból. A főiskolán pedig matematika–rajz szakot végeztem, ahol testmodelleket kellett készíteni, a rajzórán pedig makettekkel folytattuk. A bútoroktól kezdve a cipőkig, ruháig, mindent elkészítettünk papírból

– idézi fel a kezdeteket Zoltán.

Létrehozott az idősebbeknek egy társasjátékklubot

A nyugdíjas évek kezdetéről így mesélt a Ripost7-nek a pedagógus.
„2016-ban fejeztem be az oktatást, de előtte kilenc éven át vezettem egy klubot, ahová bárki bejöhetett és stratégiai-taktikai társasjátékokat játszhatott” – meséli Zoltán, aki nyugdíjba vonulása után létrehozott a bölcsebb korúaknak is egy társasjátékklubot.

„Egyrészt hiányoztak a foglalkozások, másrészt azt gondoltam, nekünk, nyugdíjasoknak nem minden percünk foglalt. A Fülesbagoly Társasjáték Klub a Covid-járvány miatt kicsit döcögősen indult, de most már kéthetente ismét összejárunk játékos kedvű társainkkal” – fűzi hozzá.
A klubban természetesen sokat játszanak a Zoltán által készített társasjátékokkal.
„Az én korosztályomnak a játékhagyományt kellett volna továbbvinni, de erre nem nagyon volt mód, mert csak a kétezres évek után robbantak be Magyarországon azok a játékok, melyek korszerűek és előremutatóak, mint pél­dául az együttműködő játékok. Így kezdtem el saját magam is játékfejlesztéssel, társasjátékok kitalálásával, illetve fejlesztésével foglalkozni” – mondja Zoltán.

A játék nem korfüggő

„Van egy régi mondás, miszerint nem azért nem játszunk, mert megöregedtünk, hanem azért öregedtünk meg, mert nem játszunk. A játék bármelyik korosztályban feszültségoldó, lélekjavító, pihentet, fejleszti a türelmet, az egymásra való figyelést, a vállalkozói kedvet, szabálykövetést. Segít elviselni a kudarcot, de megtanít feldolgozni a sikert is, tehát rengeteg mindenre kihat” – mondja a pedagógus, aki festészettel és könyv­írással is foglalkozik.

„Sok mindenbe belefogok, de minden nem megy egyszerre. Festek is, voltak kiállításaim, de sosem volt műtermem, lakáson belül pedig nehéz elviselni az olajfesték szagát. Alkalmanként azért még festek, de mostanában inkább verseket írok. Április 10-én a Rákoshegyi Művelődési Házban volt a Talpalatnyi föld című verseskötetem bemutatója” – mondta Zoltán, akinek ez már a második könyve. Az első, Fehér mágia – Terek, formák, szerkezetek és felületek alakítása. Papírszobrászat címmel 2016-ban jelent meg.