„Jelentőségét vesztette a saját életem” – átmenekített árvákért és családokért él Angéla

Gui Angéla az ukrán-orosz háború első napjától adománygyűjtést indított két kárpátaljai gyermekotthonban élő, ahogy ő fogalmaz, lélekben örökbefogadott 115 gyermeke számára. Akkor száraz élelmiszert juttatott el számukra és arra kérte az embereket, hogy aki segíteni szeretne, pénzbeli adományát küldje az Egy Vérből Vagyunk Alapítványnak. Azóta több menekült családnak, gyermekotthon-lakónak szerzett biztonságot nyújtó otthont. A kétgyermekes édesanya a Ripost munkatársának mesélt az elmúlt napok történéseiről.

„A korábbi években is adományokat gyűjtöttem, két kárpátaljai gyermekotthont pedig öt éve látogatok. Mindig voltak krízishelyzetek és mindegyiknél azt gondoltam, hogy az emberek nagyon jók és nagyon szeretnek segíteni másokon. A mostani helyzet ezt még inkább megerősítette. Az emberek önzetlenül adnak, segítenek és válogatás nélkül kinyitják az ajtajukat, felajánlják a szobájukat a rászorulóknak. Ez óriási erőt ad azoknak, akik éjjel-nappal, adott esetben kint a terepen próbálják tartani a lelket az érkező menekültekben, mert mindez lassan egy hete tart és mindannyian kezdenek fáradni. És egyáltalán nem látjuk a végét” – összegzi az elmúlt hét tapasztalatait Angéla.

Felajánlás, ami szíven üt

Angéla meghatónak tartja, hogy az emberek a számukra legfontosabb tárgyaikat is odaadják a menekülteknek, hogy enyhítsék a fájdalmukat. 

„A héten megkaptam egy ismerősöm gyermekének nyunyókáját. A születésétől kezdve végigkísérte az életét, mégis felajánlotta, miután megtudta, hogy egy háromhetes kisbababát, Viktóriát átmenekítettünk. Viktória édesanyja maga is gyermekotthonban nevelkedett árvaként, férjhez ment és 3 hete életet adott a kisbabájának. A háború kitörése miatt azonban nem élhette át a gyermekáldás felhőtlen örömét. Az édesapa ott kellett maradjon Ukrajnában, ő pedig a csecsemőjével átmenekült Magyarországra. Az ismerősöm az ő kisbabájának szeretné most odaadni szeretett nyunyókáját, mert úgy érzi, hogy ami számára évekig a biztos pontot jelentette, az most már Viktóriának kell, hogy ugyanezt jelentse. Akinek van gyereke, az tudja, mit jelent ez.”

„Ne a feleslegből adjunk!”

Angéla szerint, fontos, hogy ha adakozunk, akkor azt helyesen tegyük.

„Mindig azt szoktam hirdetni, hogy az is szép gesztus, ha a számunkra feleslegest másnak adjuk, de az igazi önzetlen adakozás az, amikor lemondunk valami számunkra fontos, kedves dologról. És én most ezt tapasztalom rengeteg embernél. A lemondásszerű adakozás, a 'csak szólj és megyek, beugrom a kocsiba és mondd, mit vigyek' típusú adakozás. Óriási nagy az összefogás” – mondja Angéla.

Személyes kapcsolatában rejlik az ereje

Gui Angéla elárulta, a világból mindenhonnan érkeznek rajta keresztül felajánlások a rászorulókhoz. 

„Olyan emberek utalnak komoly összegeket, akikkel soha az életben nem találkoztam és nem is fogok. Sok nagy alapítvány van, mint például a Máltai Szeretetszolgálat, a Református Szeretetszolgálat, az ökomenikusok és ők azok, akik képesek tonnányi felajánlásokat mozgatni. Én picike vagyok, én konkrét embereken, árva gyermekeken, családon tudok segíteni az általuk megfogalmazott igények szerint” – árulja el alapítványa erejét.

Drámák és csodák résztvevője

„Nagyon aggódtam, hogy egy beregszászi mentőstiszt felesége és két gyermeke átjusson a határon. Gyalog indultak el, telefonon tartottuk a kapcsolatot és amint megérkeztek, engem hívtak. Egy zacskónyi holmival keltek útra, míg az apuka, akárcsak a többi, általam segített családnál, kint maradt. Örömmel jelenthetem, hogy biztonságban megérkeztek a mentőszolgálat hajdúszoboszlói nyaralójába, ahol ma találkoztam velük. Ezek a gyerekek nem tudják, hogy mi fog történni velük és azokkal, akiket otthon hagytak. Nem tudnak iskolába járni, csak azt várják, hogy vége legyen a háborúnak. Sok mindenre szükségük lehet, de az a legfontosabb, hogy jól segítsünk nekik, hogy a figyelmük elterelődjön erről a szörnyű helyzetről” – nyújt betekintést az egyik segélyakciójába.

„Amikor alszom, akkor is velük álmodom”

Angéla napjai most a segítségnyújtásról szólnak.

„A napokban épp azon gondolkoztam elalvás előtt, vajon mit terveztem arra a napra, amikor kitört a háború. És nem emlékszem. Jelentőségét vesztette a saját életem. Megszűnt. Amikor alszom, akkor is velük, az átmenekített árvákkal és családokkal álmodom” – árulja el könnytől csillogó szemmel Gui Angéla.

Ha szeretnéd még jobban megismerni és támogatni Gui Angéla árvákért folytatott munkáját, IDE kattintva megteheted azt.