„Halálfélelmem volt” – kislányával jött át az édesanya az ukrán határon

Natasa reggelente megcsókolta a hitvesét, majd óvodába vitte kislányát, mielőtt dolgozni indult volna, hogy aztán késő délután ismét együtt legyen a család. Most csak a rettegés és a reménykedés jut nekik. Még az interneten ugyan eléri kislánya apját, Maximot, de nem tudja, hogy ez meddig marad így – derül ki a Ripost7 cikkéből.

A férjem ragaszkodott hozzá, hogy Szonját biztonságos helyre hozzam. Maxim egyelőre civil, de bármikor behívhatják a seregbe. Amikor jelentkezik, mindig összerezzenek, hátha azt közli, hogy már fel is vette az egyenruhát

– mondta a Ripost7-nek a feleség. Kislánya szeretete tartja benne a lelket, illetve a felelősségtudat, mert jobb életet akar biztosítani Szonjának.
Bucsa nem is olyan régen egy élhető város volt. A vele szinte egybeépült Kijev megtámadása után ez hirtelen megváltozott.

Hosszú napok óta nincs se víz, se villany, se gáz. Az emberek jobb híján az utcán, hordókból készített tűzhelyeken főznek. Összefognak, de nyilván mindenki a saját szerettei életét félti a legjobban

– magyarázta Natasa, aki soha nem fogja elfelejteni a légvédelmi szirénák fülsiketítő és rémisztő hangját. „Szinte egész éjjel szóltak. Alig tudtuk a férjemmel megnyugtatni Szonját. Persze a kislányunk nem értette az üzeneteket, de érezte rajtunk a pánikot. Kirohantunk a házunkból, aztán kevés idő elteltével szembesültünk a valósággal: az épületbe becsapódott egy bomba, hatalmas károkat okozva” – mesélte az édesanya, majd a telefonján megmutatta a füstölgő otthona fényképét.

Láttam az utcán rohanó családokat, az aszfalton fekvő halottakat. Senkinek sem kívánok hasonló élményeket! A távol élőknek ez olyan, mint egy film, de az én számomra az átélt valóság.

Natasa szeretné, ha az egész világ értesülne a hazáját érő agresszióról.
„Az orosz katonák néha szervezetlenül lövöldöznek mindenkire. Nem válogatnak, a civilek ugyanúgy veszélyben vannak tőlük, mint az ukrán katonák. Én is találkoztam velük, és őszintén megmondom, halálfélelmem volt. Szólni nem mertem hozzájuk, pedig lett volna mit mondanom nekik. Szívem szerint hazaküldtem volna őket a családjukhoz” – mondta Natasa.
A nő most a férje mellett az egykori szomszédaival is tartja a kapcsolatot.
„Megtudtam, hogy a még álló, de a lakók által elhagyott házakban megindult a fosztogatás. A bűnözők kapva kapnak az alkalmon, elvisznek minden mozdíthatót. Maxim most Kijev egy félreeső helyén keresett menedéket, ott várja ki a fejleményeket.”