Nagy erő lakik a törpetestben: György mindössze 128 centiméter magasan is kiváló sportoló

Vidám kis fickó Sztanó György – szó szerint kicsi, mindössze 128 centi magasra nőtt. Az általános iskolában vette észre, hogy a társai nőnek, ő meg nem. Amikor megkérdezte anyukáját, miért van ez, ő elmagyarázta: törpenövésű, azaz a keze és a lába sosem nyúlik olyan hosszúra, mint a többieké, bár a törzse ugyanakkora lesz.

Féláron kéri a nadrágot

Évente átlagosan tíz gyermek születik ezzel a genetikai hibával, amiről nem tudják, miért alakul ki. György családjában korábban senki nem volt törpenövésű, két nővére is átlagos magasságú.

„Én nem hibaként tekintek erre az állapotra, hanem adottságként„ – mondja a fiatalember. „Mindig is pozitív személyiség voltam. Gyerekkoromban sokat bántottak a termetem miatt, de én abból erőt merítettem. Ma már elengedem a fülem mellett, ha valaki megjegyzést tesz, csak felbosszantanám magam, ha meghallanám.”

György a gyerekosztályra megy, ha ruhát szeretne vásárolni, a pénztárossal pedig viccel.

„Ha kinézek egy férfi farmert, a pénztárnál megkérdezem: nem adnák féláron, ha úgyis le kell vágni a nadrág felét? A legnagyobb kihívás az, ha a felső polcon van, amit szeretnék. Talpraesett vagyok, megoldom kreatívan vagy segítséget kérek az eladóktól” – meséli.

5 év után véget ért a szerelem

A pálya- és a párválasztásban viszont egyértelműen hátrány a termete. Kacérkodott a gondolattal, hogy katona lesz, amíg ki nem derült, hogy erre nincs mód, és olyan helyre sem mehet dolgozni, ahol a gépek magasan vannak, de nem lehet mozdonyvezető, buszsofőr, jegyellenőr sem.

„Jelenleg Csongrád-Csanád megyében vagyok pultos” – számol be. „Előtte ugyanennél a cégnél adminisztrátorként dolgoztam, de nem szeretem az ülőmunkát. A munkatársak nagyon elfogadóak, értelmes, kedves emberekkel dolgozom együtt és ezért nagyon hálás vagyok.„

Párt találni még nehezebb, de neki sikerült: az iskolában ismerkedett meg egy teljesen átlagos, 165 centi magas lánnyal, akivel öt évig voltak egy pár.

„Nem vagyok az a nagy buliba járós fajta, inkább úgy tudom elképzelni, hogy a mindennapok során felfigyelünk egymásra valakivel” – mondja a párkeresésről. Idővel szeretne családot, gyerekeket.

„Én már elfogadtam magam. Tenni a termetem ellen nem tudnék, de már nem is akarok, mert úgy vagyok vele, hogy én így vagyok jó. Szeretem idézni a mondást: a jóból keveset adnak!”

A sport új életet adott neki

Egyet tehet: alacsony termetét erős izomzattal ruházza fel. Az első egykezes súlyzót édesapja készítette neki, fél kilót se nyomott.

„Apukám is súlyzózott, őt utánoztam” – magyarázza. „A fekve nyomással középiskolában találkoztam, a tornatanár megengedte, hogy használjam a konditermet. Egy évvel később, 2015-ben már versenyeztem.„

A 2016-os riói paralimpián felnőttek között a nyolcadik lett. Idén szeretné megszerezni a 9. magyar bajnoki címét, junior világbajnokságon pedig már aranyat is szerzett. Háromszoros világkupa győztes.

„A legkisebb eredményemet is ugyanúgy becsülöm, mint a legnagyobbat, mert mindegyikért meg kell dolgozni” – vallja. „A versenyen olyan, mintha otthon lennék, ott érik be a munkám gyümölcse, dobogóra állni pedig, bármelyik fokára, leírhatatlan érzés. A sport nagyon sok lelki erőt adott, mérhetetlen önbizalmat, hihetetlen mértékű önfegyelmet, és rengeteg barátot, ismerőst. A versenyek által olyan helyekre jutottam el, ahová korábban sosem. Egy új életet adott nekem a sport. Szeretnék később edző lenni, hogy mindezt másoknak is átadhassam.”