Európában a magyarok vágynak leginkább erre

Főleg a 2015-ös bevándorlási válság kapcsán erősödött fel, de már hosszú ideje vita tárgya, hogy a népesedési problémákat inkább családpolitikai eszközökkel, akár gyermekvállalást ösztönző szakpolitikai beavatkozásokkal, vagy/és a bevándorlás kisebb-nagyobb volumenű engedésével, akár ösztönzésével kell kezelni. Annak ellenére azonban, hogy a magyar kormány jóval inkább az első megközelítést hangsúlyozza, fontos tudni, hogy a határaink nekünk sem hermetikusan zártak – derül ki a Századvég Alapítvány közleményéből.

„Mind a magyarok, mind az európai népesség – ha a véleményét kérdezik – többé-kevésbé, de inkább a termékenységnövekményre helyezne nagyobb hangsúlyt összességében„ - derül ki a kutatásból.

A Századvég az Európa Projekt és előzménye, a Project 28 kutatássorozat keretében 2016 óta végez felmérést Európa-szerte, országonként ezer-ezer fő megkérdezésével számos közéleti kérdésben. 2021-ben két, az előbbi dilemmát firtató kérdést tettek fel az európai felnőtt lakosságnak.

Egyfelől megkérdezték az európai polgárokat, hogy szerintük országuk inkább a belső erőforrásaira támaszkodjon-e, helyi családokat támogatva, vagy a bevándorlást helyezné előtérbe. Az eredmények látszólag éles különbséget mutattak a volt szocialista európai országok, illetve a V4-csoport, valamint az alapító és 20. százazdban csatlakozott országok között.

Azaz a V4-országok esetén a válaszadók 74, a posztszocialista területek népességének 78 százaléka értett egyet azzal, hogy országa, amelyben él, a belső erőforrásokra támaszkodjon, és a helyi családokat támogassa a bevándorlás helyett. Ezzel szemben az alapítók és a 20. századi csatlakozók körében ez az arány viszonylag kevesebb, bár így is kétharmadot jelentő 64-68 százalék. Az egyes országok közül az egyetértők aránya Romániában, Lettországban és Magyarországon (87-88) a legkiemelkedőbb. Az egyet nem értők hányada pedig Luxemburgban (42 százalék), Svédországban, Norvégiában és Írországban (31-31 százalék) a legjelentősebb.

A kérdést a kutatók tovább cizellálták és arra is rákérdeztek, vajon a népességcsökkenés problémáját bevándorlással vagy a születendő gyermekek számának növelésével kellene-e megoldani az adott országban.

Az eredmények ismét rámutatnak a vizsgált országcsoportok eltérő álláspontjára. Azaz a volt szocialista és V4-országokban élők között jóval nagyobb a konszenzus a kérdésben az alapítókhoz és 20. századi csatlakozókhoz képest, és bár az előbbi csoportba tartozó országok népességének éppen több mint fele ért egyet a gondolattal, miszerint a „népességcsökkenés problémáját nem bevándorlással, hanem a születendő gyermekek számának növelésével kell megoldani”, negyede vitatja, bő hatoda pedig meglepő módon nem tudott véleményt artikulálni a kérdésben.

Az egyetértők aránya Magyarországon a legmagasabb, 87 százalékos értékkel, Litvániában és Bulgáriában pedig 84 százalék. Az egyet nem értők hányada pedig ezúttal Írországban, az Egyesült Királyságban és Svédországban a legjelentősebb (36-39 százalék).

Vagyis az európaiak többsége, a volt szocialista tömb túlnyomó hányada, kiváltképp Magyarország lakossága alapvetően a termékenységnövekedésben látná szívesebben a népesedési problémák megoldását, szemben a migrációval.

A megkérdezettek Európa-szerte ráerősítettek a fentiekre, mikor arról kérdezték őket, hogy a migrációtól függetlenül mennyire volna fontos, hogy az állam támogassa a családokat és a családalapítást. 2020-ban és 2021-ben is 81 százalék jelezte, hogy a felvetést inkább vagy nagyon fontos ügynek tekinti.

A 20. századi alapítók 54, addig a posztszocialista országok 59, ezek körében Magyarország lakosságának 80 százaléka áll a nagycsaládosok anyagi támogatása mellett.

Abban is közel kétharmados egyetértés mutatkozik Európa-szerte, hogy a családok számára fontos volna saját tulajdonú ingatlanban lakniuk, mindössze 30 százalék nem mutatkozott egyetértőnek ezzel kapcsolatban.