Erdő Péter bíboros a testvéreivel karácsonyozik

Már megvan, hogy mit ajándékoz testvéreinek Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek. A Ripost7 exkluzív interjújából kiderül, hogyan ünnepli a karácsonyt a magyar katolikus egyház vezetője, mit gondol a kereszténység európai helyzetéről, hogyan lehet megszólítani a felgyorsult világ fiataljait. Szó esik az Eucharisztikus Világkongresszus nemzetközi visszhangjáról is.

Ripost7: Eminenciás Bíboros úr, ön hogyan tölti az idei karácsonyt? Mi a menetrendje, kikkel találkozik?

Erdő Péter: „A karácsonyt általában legalább két helyen töltöm. Először Esztergomban köszöntjük az ottani dolgozókat, a szeminaristákat, az elöljárókat. Van egy közös ebéd, délután pedig karácsonyi ünnepség a szemináriumban. A kispapok egy csoportja eljátssza a karácsonyi jeleneteket vagy valamilyen misztériumjátékot. Ezután együtt megvacsorázunk, azt követően utazunk Budapestre. Az Úri utcai Hercegprímási Palotában meggyújtjuk a gyertyákat és kisebb ajándékokat adunk egymásnak a közvetlen munkatársakkal. Utána elolvassuk Lukács evangéliumából Jézus születésének történetét és meghallgatunk egy-két karácsonyi éneket. Együtt indulunk az éjféli misére a Szent István Bazilikába. Amikor annak vége, visszamegyünk az Úri utcába. Másnap reggel indulunk vissza Esztergomba az ünnepi nagymisére, a bazilikába. Utána az ebédet is együtt költjük el. Ez a karácsony hivatalos része, de ez számomra egyúttal magánünneplés is.”

RIPOST7: A családjával is találkozik az ünnepek alatt? Kinek és mit ajándékoz karácsonykor?

E. P.: „A testvéreimet szoktam meglátogatni. Van két húgom, akik itt élnek Budapesten és egy öcsém, aki Budakeszin lakik. Ő gyakran van külföldön és a három gyermeke is külföldön dolgozik, de mindannyian nagyon kötődnek Magyarországhoz. Karácsonyra mindenki hazatér, ki Bécsből, ki Münchenből, ki Oslóból. Idén biztos, hogy az Eucharisztikus Kongresszus „A találkozás” című nagy albumát fogom nekik adni ajándékba. Tudom, hogy örülni fognak neki, mert ők is részt vettek ezeken az eseményeken, és már nagyon várták, hogy megjelenjen ez a kötet.”

Ripost7: Mi az idei karácsony sajátos üzenete a járvány árnyékában?

E. P.: „A legfontosabb üzenete idén a Megváltó megérkezésén túl az, hogy mégiscsak ünnepelünk, együtt lehetünk. Megtartjuk a liturgiákat, a találkozásokat, persze vigyázva; de mindenki be van oltva többszörösen. Amit lehet, megtettünk a járvány ellen, és szeretünk találkozni egymással és a hívő közösséggel is. Fontosak ezek a karácsonyi együttlétek.”

Ripost7: Hogyan látja ma a katolikus egyház helyzetét Európában?

E. P.: „Nyugaton divat szomorkodni és arra panaszkodni, hogy kevesen járnak templomba, eltávolodnak az egyháztól. Németországban például ezt könnyű mérni, mert ott bejelentik, hogy nem akarnak egyházi adót fizetni, de ez nem az egyház tagságát, a hívő közösséget jelenti, hanem csak az államilag nyilvántartott adóköteles kört. Teológiai szempontból mindazok, akik meg vannak keresztelve, tagjai az egyháznak. Lehet élő tagja vagy eltávolodott tagja, de ezt nem lehet eltörölni. Ez nagyon fontos, mert ez azt jelenti, hogy bármikor az életben visszatalálhatnak az egyházi közösség életéhez és Krisztushoz. Ez az, amit újra meg újra – akár egy ilyen alkalommal, mint az Eucharisztikus Kongresszus – igyekszünk elősegíteni.”

Ripost7: Magyarországon mintha éppen ellenkező volna a tendencia, egyre többen fordulnak a vallás, az egyház felé. Ön hogyan látja?

E. P.: „Közép-Európa ilyen szempontból elevenebb. Itt a vallásosság egyrészt élőbb, másrészt tapasztaltabbak vagyunk. Itt egyszer már volt egy hosszabb időszak, amikor nem volt divat vallásosnak lenni és nyomás nehezedett az egyházra. Ennek megfelelően még a mostani középgeneráció is tudja, hogy ez egy olyan döntés, ami személyes kiállást kíván, aminek ára lehet az életben: akár az ember pozíciója is megszenvedheti, ha megtudják róla, hogy vallásgyakorló keresztény. De éppen a szüleink nemzedékén láttuk azt is, hogy aki hisz, annak ez feltétlenül megéri, hogy ha van Isten, akkor Ő nem lehet az értékrendben a harmadik vagy az ötödik helyen. Ő csak az első lehet.”

Ripost7: És hogyan gondolkodnak erről a fiatalok? Mit tapasztal az ő körükben?

E. P.: „A legfiatalabbak nagyon nyitottak. Láttuk a kongresszus előkészületei során, hogy a szentségimádás mennyire vonzotta a fiatalokat. Látjuk azt is, hogy őszintén kérdeznek. Ugyanakkor sokszor jellemző rájuk a szétszórtság: nem szívesen hallgatnak vagy olvasnak végig egy hosszabb gondolatsort, tehát a kommunikációnak más csatornáit kell keresni. Ha az első evangelizáció elindul és fölkeltette az érdeklődésüket, akkor utána már lehet velük egy kicsit bővebben beszélgetni. Ugyanakkor szükségük van a közösségi találkozásokra, mert azok tartják fönn a legfiatalabbaknál azt az érdeklődési szintet, ami a vallási életnek a szükséges feltétele.”

Ripost7: Szeptember 5-12. között az egész keresztény világ Budapestre figyelt. Milyen volt az Eucharisztikus Világkongresszus visszhangja?

E. P.: „Nagyon pozitív. Rengeteg visszajelzést, e-mailt, levelet kaptam külföldről, és mindegyik az elragadtatottság hangján szólt. Megérezték, hogy itt a Szentlélek működött. Volt aki a kulturális programokat dicsérte, volt aki most fedezte föl az országunk szépségét. De ami mindenütt megjelent, az a vallási vonulat volt, hogy ez több, mint emberek jól megszervezett találkozója, itt valóban a Szentlélek működött és Krisztus jelen volt. Ha ezt sikerült megéreztetni a résztvevőkkel, az azt jelenti, hogy valóban elérte a célját ez a budapesti találkozó.”

S hogy mit üzen olvasóinknak karácsony alkalmából Erdő Péter? Videóban mutatjuk:

Két színes kiadvány állít emléket a Világkongresszusnak

A Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson találkozott múlt és jelen, Kelet és Nyugat, találkozhattunk egymással, Ferenc pápával és az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztussal. Az esemény kapcsán megjelent egy emlékkönyv, „A találkozás” és egy interjúkötet, az „Ők Tizenketten – Beszélgetések a NEK hírnökeivel”. „A találkozás” című 350 oldalas, színes fotókkal gazdagon illusztrált album a rendezvény megtervezéséről és létrehozásáról szól. A küzdelemről, amit akkor vívtak, amikor alig fél évvel a rendezvénysorozat előtt kitört a világjárvány. Minden, ami elkészült, amit megterveztek, elveszett, és az első sokk után jött az újratervezés, a bizonytalanság, mindez bezártság és gyász közepette. 2021. szeptember 5-én viszont fénybe öltözött Budapest, és a Hősök terén megkezdődött a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. A másik kiadvány, az „Ők Tizenketten – Beszélgetések a NEK hírnökeivel” interjúkötet azzal a 12 emberrel, akik a 21. század apostolaiként dacoltak küldetésük látható és láthatatlan terheivel és vállalták, hogy a karantén idején is buzdítanak a Világkongresszus hangjaként. A 12 hírnök: Baricz Gergő zenész, Böjte Csaba ferences szerzetes, Csókay András idegsebész, Dolhai Attila színész, Kubik Anna színész, Lackfi János költő-műfordító, Petrás Mária népdalénekes-képzőművész, Pindroch Csaba színész, Sena Dagadu zenész, Szalóki Ágnes népzenész, Szikora Róbert zenész, valamint Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató. Az interjúkötetben ők beszélnek életükről, munkájukról, szolgálatukról, családjukról és arról, hogy mi jelent számukra örömet és nehézséget.