A legnehezebb időkben is csodák történnek a megmentett Népszigeti Állatfarmon

Hihetetlen, de a legnehezebb időkben is csodák történnek a megmentett Népszigeti Állatfarmon. Rájárt a rúd a Népszigeti Állatfarm vezetőjére, Soltész Jani bácsira: elveszítette a feleségét, ágynak döntötte a világjárvány, és az állatait nem tudta gondozni, jelenleg pedig a Covid-fertőzése után lábadozik. Nem hagyta azonban őt segítség nélkül sem az Újpesti Állat- és Természetvédelmi Őrszolgálat, sem a Metropol napilap.

Az Őrszolgálat munkatársai ugyanis a parkról írt Metropol-cikk hatására – civilekkel kiegészülve – rendben tartja az állatfarmot, amíg annak kapitánya teljesen fel nem épül. Több mint ezer állat éldegél a parkban, utánuk összetakarítottak, takarmányra gyűjtöttek pénzt, egyelőre akár februárig is elég élelme lesz a kedvenceknek.

Az állatvédők a nagyszámú kecskepopuláció tagjai közül néhányat átszállítottak egy közeli állatsimogatóba, hogy gondjukat viseljék. Arra azonban ők sem számítottak, hogy nem csak állatokat fognak menteni, hanem még „nevelőszülőkké” is válhatnak egy-egy újabb látogatás alkalmával.

Tudniillik Jani bácsi kecskék befogadásával kezdte az egész állattartást, majd az évek alatt nagy mennyiségű patás került hozzá, vagy éppen született nála. Az Őrszolgálat legutóbbi kintjártakor meglepő felfedezést tettek a kollégák, egy anya kecske és két újszülöttje fogadta őket az állatparkban. Azokat is biztonságban a Barka Állatsimogatóba szállították és büszkén jelentették be a Facebookon, hogy mind a hárman jól vannak.

Az aranyos történetnek komoly háttere van. A közel 50 fős volt a kecskeállomány és a bakok megsebezhették volna, sőt rosszabb esetben el is taposhatták volna az utódokat, amennyiben nem választják szét ideiglenesen az anyukát a gidáival, valamint a nőstényeket a bakoktól.

Így indult a farm

„A parkot még 1976-ban hoztam létre. A legelső állatom Gizi volt, a kecske, aki a természetes „fűnyíró” szerepét látta el a gazos területen. Aztán utána valaki mindig hozott valamilyen állatot, akitől nem volt szívem megválni, így utána ő már itt élte az életét” – kezdte a Metropolnak Jani bácsi, aki hallhatóan nagyon nehezen beszélt. „Mindent saját zsebből csináltam végig, sose hoztam létre alapítványt. A 60 éves munkaviszonyom mellett ez volt a második 'állásom'. Azt akartam, hogy legyen egy szabad park a Duna-parton, ahova kijöhetnek az emberek sétálni, és részük lehet egy kis állatos élményben. Mindig van itt valaki, előfordul, hogy este fél 11-kor jönnek át a panelből a gyerekek, és élvezik az állatok társaságát. Ilyen sehol máshol nincs Budapesten.”