Felfoghatatlan: Ezért dobta el magától az életét a 15 éves Réka?

Sz. Réka az ismerősei szerint nem először próbálta meg eldobni az életét. Budapesten élő szülei már korán lemondtak róla, mert életmódjuk és körülményeik miatt nem voltak alkalmasak a gyereknevelésre. A kislányt a testvéreivel együtt az anyai nagypapa vette magához, így Kaposvárott nevelkedtek. Réka nem vágyott másra, mint egy biztonságos, szeretetteljes családi légkörre. A nagyszülő erején felül mindent megtett, hogy a megfelelő feltételeket megteremtse az unokái számára. Egész életében rengeteget dolgozott, és még időskorában is kénytelen a vasútnál munkát vállalni.

Ápolónőnek készült

Réka kifejezetten jól tanult. Olyannyira, hogy felvették a kaposvári egészségügyi szakközépiskolába. Az volt az álma, hogy ápolónő, és később orvos lehessen.

„Régóta láttuk Rékán, hogy nagyon bántja valami” – árulta el a Borsnak az egyik szomszéd, és hozzátette: a tinédzser egyébkén csendes, kedves kislány volt. A fiúk még nem különösebben érdeklődtek iránta, ami nem foglalkoztatta, inkább a tanulásnak szentelte az idejét. Jobb, fényesebb jövőre vágyott.

„Nem látom többé a mosolyát”

Réka kedd délelőtt nem jelent meg a középiskolában. Ehelyett a 4. emeleti lakásuk ablakán kivetette magát, majd rövid időn belül életét vesztette.

„Először egy borzalmas puffanást, majd sikítozást hallottam. Mire felfogtam, hogy mi történt, valaki már hívta a mentőket. A segítség hamar megérkezett. Két mentőautó és egy helikopter is kijött, ám a légijármű hamar el is ment. Bizonyára az orvos kollégák mondták, hogy itt már nem lehet tenni semmit” – mondta az egyik szomszédos épület lakója.

„Én sajnos láttam szegény kislányt a földön fekve. Még derékig le volt vetkőztetve, nyilván a mentősök próbálták meg újraéleszteni. Most csak arra tudok gondolni, hogy ez a szerencsétlen gyermek gyakran szembejött velem az utcán, és én soha többé nem látom a mosolyát” – tette hozzá egy asszony.

„Nézzék meg! Még mindig itt van egy vérfolt, ahol ez a szegény kislány feküdt. Elképzelni sem tudom, mi játszódhatott le a kis lelkében szegénynek!”

Összeroppant a nagypapa

Miután becsengettünk a család lakásába, egy magas, őszes hajú, megtört idős férfi nyitott ajtót. Laci bácsi, a gyászoló nagyapa először udvariasan tájékozódott jövetelünk célja felől, majd fejét lehajtva közölte, egyelőre képtelen bővebben beszélni a tragédiáról.

„Köszönjük, hogy jöttek, de nem. Nem. Nem…” – mondta, majd zokogva becsukta maga mögött az ajtót.

Az épület előtt egy mécses pislákolva hirdette az egy nappal korábbi szörnyűséget. A parkos, csendes környéken élők közül sokan eljöttek, hogy megálljanak egy-egy percre.

„Az én gyermekem egy osztályba járt Rékával általános iskolába. Többen is próbáltunk segíteni a kislányon, próbáltuk társaságba hívni, de ő inkább otthon szeretett tartózkodni. A papáján kívül csak a nagynénjében és a testvéreiben bízott meg igazán” – csuklott el egy középkorú hölgy hangja.

„El sem hiszem. Hogy képes egy szülő elhagyni a gyermekét? Ugyanakkor talán jobb is volt Rékának, hogy a papájához került, mert ő legalább tisztességgel törődött vele” – szögezte le a ház egyik lakója.

A szakközépiskola homlokzatán fekete zászló lobogott. A kerítésen kívül gyerekek gyülekeztek. Rékáról beszélgettek.

„Mondogatta nekünk, hogy mennyire boldogtalan, de mit tehettünk volna érte? Neki nem volt olyan édesanyja, mint másoknak, mint nekünk. Nem éreztünk rajta irigységet, ugyanakkor éreztük, hogy szívesen cserélt volna bármelyikünkkel” – mondta a Borsnak az egyik diák.

A rendőrség az idegenkezűséget kizárta, ezért az ügyben nem indított nyomozást.