kulcsár edina
Majdnem belehalt a koronavírus szövődményeibe egy magyar kislány, akin végül csak a transzplantáció segített. Haszmann Lilla mellkasában április óta dobog egy ismeretlen szíve.
Életvidám, cserfes kislány a most 12 éves Haszmann Lilla, akinek fényképeit egy pénteken nyílt kiállításon állították ki sok más díjazottéval együtt az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. A kislány hat éves kora óta fotóz, és egy olyan pályázaton lett a felnőttek mezőnyében különdíjas, amelyen azok az emberek indulhattak, akik más szervével élnek.
Lilla nemrég új szívet kapott, ugyanis a koronavírus tönkre tette a sajátját. Az a vírus, ami úgy jött, rombolt és győzedelmeskedett Lilla családja felett, hogy azt sem tudták, a kicsi lány egyáltalán elkapta a fertőzést. Tüneteket ugyanis nem okozott. Lillát április 27-én transzplantálták a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben.
„Tavaly december volt, amikor nagyon fájt a hasam és a fejem, hánytam is két hétig. Anyu és a nagyi december 30-án vitt be a Heim Pál Gyermekkórházba. Azt mondták, hogy másnap reggel hazamehetek, de reggel átvittek a szívkórházba. Pont szilveszter napján!„ – meséli őszinte felháborodással a hangjában a Bors munkatárásnak.
Kiderült, Lillának súlyos szívizomgyulladása van. Sokáig próbálták gyógyszerekkel kezelni, ám január végére olyan rossz lett az állapota, hogy műszívet kellett a szívébe ültetni. Az apró, bonyolult szerkezet segítette onnantól kezdve a szívét verni, Lilla meg is mutatja a visszamaradt heget.
„Sokáig úgy hittük, hogy a műszív segít, és ha megerősödik a szívem, hazamehetek. De ahogy próbáltak lehozni a gyógyszerekről, mindig újra hánytam és nagyon rosszul voltam. Aztán április 27-én este lefeküdtem aludni, anyu is hazament. De pár óra múlva mégis anyu ébresztett, hogy most lesz a műtét. Steril fürdőt kaptam, teljesen tetőtől talpig, aztán új szívet. Nagyon nem örültem az újabb műtétnek, de azt már nagyon vártam, hogy utána jobban legyek” – folytatja Lilla, aki mint mondja, a műtét után jobban lett, és három hét múlva már haza is mehetett.
„Amikor tavaly hányni kezdett, a háziorvosunk koronavírus-karanténban volt, csak telefonon tudtunk konzultálni, ő mondta, hogy ha nem javul, vigyük kórházba. Ott azt mondták, csak egy kis folyadékot kap, reggel hazavihetjük. Anyukám maradt bent vele, én hazajöttem, reggel hétkor pedig a nagyi hívott, hogy ha jövök, már egy másik kórházba menjek, mert baj van. Mire január 30-án megkapta a műszívet, már olyan gyenge volt, hogy csak feküdt és annyit mondott: „Anyu, nagyon fáj!” – meséli Csörgő Brigitta, az anyuka. Eddigre Lilla szívén már hegesedés is volt, ami a vírus szövődménye.
„Az osztálytársai között volt több koronás, de Lillának semmi tünete nem volt, nem is gondoltunk rá, hogy teszteltetni kéne. Az ember mindig azt gondolja, vele nem történhet ilyesmi... Februárban került fel a transzplantációs várólistára, amikor már látszott, hogy nem fog rendbe jönni a szíve. El kellett mondanom neki, hogy más szívével fog tovább élni, ami ellen sokáig tiltakozott, majd sírt, és azt kérdezte: „Miért kell, hogy valaki meghaljon miattam?” Ahogy Lillusnak, nekem is meg kell tanulnom elrendezni magamban, hogy honnan van a szív, miért is élhet ma a kislányom. De én úgy hiszem, ennek így kellett történnie.„
Ugyan a legtöbbször a tüdőben okozott tünetekről, a légzési nehézségekről lehet hallani, a koronavírus a szívben és az érhálózatban is pusztít.
„A koronavírus olyan alattomos betegség, ami nemcsak a tüdő, hanem a szív- és érrendszer sejtjeit is megtámadja és gyulladást okoz. A koronavírusos betegeknél gyakori a szívizomgyulladás, ami szívelégtelenséggel, szívgyengeséggel és ritmuszavarral jelentkezhet. A szívizomsejtek és az erek gyulladása miatt a szív teljesítménye is csökken” – mondta egy kardiológus.
A Bors információi szerint most is kezelnek műszíven gyereket a Lilláéhoz hasonló tünetekkel.