Hatalmas az érdeklődés, ma kerül a mozikba az Elk*rtuk című politikai krimi

Ripost: A film előkészületei során beszéltek olyan emberekkel, akik részt vettek az eseményekben, akik első kézből mondhatták el, mi történt velük akkor?

Kálomista Gábor: Igen, olyannyira, hogy amikor belefogtunk a film készítésébe és erről tavasszal beszámolt a sajtó, nem is nagyon kellett keresni őket, mert rengetegen jelentkeztek. Sokan hoztak fotókat, akadt olyan ember is, aki az egész napot teljes egészében végigfilmezte. Soha nem látott fotókkal és filmfelvételekkel szembesülhettünk. Igaz, célzottan is kerestük a szemtanúkat, de talán még többen jelentkeztek mindenféle felhívás nélkül. Végül sajnos már a bőség zavarával küzdöttünk.

Ripost: Sajnos?

K.G.: Igen, sajnos, mert rettenetes, hogy ez Magyarországon megtörténhetett.

Ripost: Van valaki, akinek a története személyesen, filmtől függetlenül, különösen megrázta?

K. G.: Az átlagnál jóval nagyobb hírfogyasztó vagyok, így már 2006 őszén is igyekeztem percről perce követni az eseményeket. Rengeteg megrázó élményben volt részem. Persze most is találkoztunk olyan emberrel, akit megaláztak, akinek eltörték az ujjait, sajnos ez akkor nem volt ritka. Sajnos nagyon sokan vannak, személy szerint én senkit nem tudnék és nem is szeretnék kiemelni.

Ripost: Fontos volt, hogy beépítsék a filmbe a személyes emlékeket, dokumentumokat?

K. G.: Filmünk politikai krimi, ami a műfaji meghatározása alapján valós történeteken alapul. Nyilvánvalóan van benne fikciós szál, mint minden krimiben, de a körülötte zajló eseményeket kellő hűséggel kell tükröznie, hogy hiteles lehessen. Erre végig törekedtünk.

Ripost: Igénybe vették szakértők közreműködését?

K. G.: Megkérdeztünk több olyan szakértőt is, akik az eseménysorozatot kutatják, történészekkel is beszéltünk. Olyanokkal is folytattunk háttérbeszélgetéseket, akik akkoriban a hatalom oldalán álltak, mert semmiképpen sem akartunk egyoldalú filmet csinálni. Akadt olyan baloldali politikus, aki ma is aktív szereplő, de az akkori eseményeket annyira nem tudta megemészteni, hogy név nélkül ugyan, de egy sereg dologba beavatott bennünket, mi is folyt akkor a kulisszák mögött. A film végén ugyan nem olvasható külön köszönetnyilvánítás a szakértőknek, de a film premierje után lesz majd egy zárt körű vetítésünk, ahol mindazokat, akik a filmben közreműködtek, meghívunk és ott mindenkinek megköszönjük a film elkészítéshez hozzátett információkat.

Ripost: Mi a véleménye, nézhetőek a 2006 őszén történtek politikailag, jobb- vagy baloldali irányból?

K. G.: Ez nem tisztán politikai, sőt nagyon nem az! Ez morális kérdés. És ezt nem én mondom, hanem a film angol rendezője. A történet legfontosabb része a moralitás: lehet-e egy csalással megszerzett hatalmat erőszakkal megtartani? Ezt a kérdést kötelességünk alaposan körbejárni! Létezik-e 2006-ban Európa közepén, egy uniós országban, hogy mindez végrehajtható, hogy mindezt megengedik? Nem nagyon láttam, hogy Brüsszelben bizottságok alakultak volna, hogy a történteket kivizsgálják! Nem láttam, hogy óriási felháborodás lett volna, ahogyan azt sem láttam, hogy eljárást indítanak Magyarország ellen, holott egy normális demokráciában mindaz, amit történt, megbocsáthatatlan bűn. Igen, persze, minderről lehet úgy is beszélni, hogy kiváló, felkészült rendőreink tették a dolgukat, akik ugyan parancsra cselekedtek, de ki adta a parancsot…? Létezik, hogy a XXI. században az Európai Unióban egyszerűen elhallgatjuk a dolgokat? A világban számos helyen történt már hasonló, elegendő, ha a Capitolium ostromára gondolunk. Vizsgáljuk csak meg, hogy bizonyos közéleti szereplők, kiegészülve úgynevezett közvélemény kutatókkal, úgy tudjanak manipulálni számokat, hogy aztán azok tökéletesen alkalmasak a választók megtévesztésére. Elhitetik az emberekkel, hogy itt bizony minden rendben van, aztán amikor azok, akik mégis becsapva érzik magukat, kimennek az utcára és felemelik a hangjukat, azokat kardlappal verik, gumilövedékekkel lövik és rendőrségi udvarokon alázzák meg őket. Ha mindezeket a kérdéseket nem járjuk körbe, ahogyan ez más történelmi kérdések esetében is megesett már, akkor soha nem leszünk tisztában a múltunkkal. Márpedig tisztázatlan múltra képtelenség jövőt építeni.

Ripost: A történtek után bárkik, bárhol levonták a szükséges tanulságokat?

K. G.: Azt hiszem, sokan, azok, akik mindezt meg- és átélték és nem voltak közvetlenül összekötve akár egzisztenciálisan, akár karrierfüggően az akkori politikai hatalommal. De ezen túl feledéskampányba burkolták a 15 éve történteket. Azóta még azt is megpróbálják elhitetni, hogy mennyire megváltoztak és hasonló esetben már nem lövetnének. Felejtsük el végre a jótékony feledést! Ez egy olyan seb a fiatalkori magyar demokrácia testén, amelyet be kell varrni. Arra nem alapozhatunk, hogy született egy új generáció, amely elhiszi, hogy itt mindenki megjavult és csak demokraták között élünk.