Csókay brutális részleteket árult el a sziámi ikrek műtétjének életveszélyes pillanatairól

Hamarosan kiderül az igazság a sziámi ikrekről és a szétválasztó műtétről: dr. Csókay András naplójából kiderül, hogy többször voltak életveszélyben a sziámi ikrek. A Honvédkórház Semmelweis-díjas idegsebésze azzal írta be magát a hazai orvostörténelembe, hogy végrehajtott egy orvosi bravúrt: szétválasztottak egy, a fejüknél összenőtt sziámi ikerpárt.

Csókay szerint nem minden úgy történt, ahogy azt a hivatalos kommunikáció során elmondták. Legújabb bejegyzésében több napot foglal össze, soraiból brutális részletek derültek ki a szétválasztó műtétről.

Az idegsebész elárulta: nem csak Rukia volt életveszélyben, a vírusos fertőzés miatt a másik kislányért is aggódtak.

„A Mama sír, hogy az egészségeset is elveszíti a beütött vírusos láz miatt. Csak fekszem, mint egy kinyúlt kutya” – idézte fel Csókay az aggódás pillanatait.

Miközben a gyerekekért aggódott az idegsebész, nehezére esett a sok fényképezés, szereplés és rosszul esett neki, hogy az imaháttér fontosságát nem értik a kollégái.

Kihangsúlyozta: az is csoda, hogy a 30 órán át nyitott seb nem fertőződött el.

Aztán a 33. napon bekövetkezett a nem várt, szörnyű bevérzés... Csókay ekkor újra repülőre ült, hogy személyesen vizsgálja meg a gyereket.

„Ki kellett vergődnöm, hogy személyes is láthassam a bevérzés utáni állapotot, és tapintásra érzékeljem a koponyaűri nyomást. Minden kommunikációnak a háttérimát kell szolgálnia, nem érdekel, ha kinevetnek. Isten csodát tesz, de megdolgoztat, megszenvedtet sokszor. Salek dr-ék hatalmas bravúrral megoperálták a vérzést és a csoda megmentette a gyereket.”

Kritikus pillanatok követték egymást napok alatt. Aztán sikerült a csontvisszatétel újabb bevérzés nélkül, de ezt sem lehetett sikerként megélni.

„Hogyan lesz ebből a kislányból életnek örülő gyermek?” – tette fel a kérdést a doktor.

„Számomra is megdöbbentő volt újra olvasni a naplórészleteket, két év után. Még mindig elevenen él bennem az az érzés, amit kétségbeesett helyzetben éltem át. Leperegtek előttem az események, akárcsak egy film. Látom magam előtt a képkockákat, és ez azért jó, mert kívülről szemlélem a cselekményeket. Higgadtan, megfontoltan. Azt mondják, az idő gyógyít. Ez valóban így van, de csak az isteni kegyelem ad tisztán látást és segít megszabadulni az indulatoktól, a haragtól. Most ebben az állapotban élek.” – emlékszik vissza az időszakra Csókay.

Kiemelte: az orvosok munkája, a helyiek és a Honvédkórház segítsége sokat számított.

Megtudtuk azt is, hogy a műtét reggel 8 órakor kezdődött, de már 9 óra eltelt, mire Csókay el tudta kezdeni a lényegi részt.

Az egyik oldali csonteltávolítás zökkenőmentes volt, majd az agyburok nyitása, illetve kihajtása következett. Aztán megindultak a mélybe az egyik oldali agyféltekék szétválasztásával. És itt nem várt óriási nehézségbe ütköztek. Azt már az MR-n látni lehetett, hogy valóban megszűntek a közös vénák, de mellette egy új vénás hálózat fejlődött ki, mindegyik gyereknek a maga oldalán. Arra azonban nem számítottak, hogy innen ekkora nagynyomású vénás vérzéseket kapnak, amit alig lehetett csillapítani.

„Hihetetlen koncentrációval és Jézus imával sikerült, ahogy azt már sokszor megtapasztaltam nehéz otthoni műtéteimnél. Közben megtörtént az első műtét közbeni csoda: a vese működése megindult a korábban 11%-on működő vesékben az említett kislánynál.” – írta Csókay doktor.

Ennek ellenére a kétszeri vércsere nagyon megviselte a gyerekeket, utólag az anaesthesiológusok elmondták, hogy nagyon féltek, hogy a gyermekeket elveszítik.

„Isten megtartotta őket, így mehettünk tovább. Megtaláltuk idegsebész barátommal a vaskos idegpályát, ami összekötötte a két gyermeket. Valálik dr. az un. functionalis idegsebészet nemzetközi hírű szakértője, ő analizálta ki az un. tractographiák segítségével, hogy ezek az idegpályák átvághatók. Ezt a pályát szétvágtuk, majd megforgattuk a gyerekeket 180 fokkal, hogy a másik oldalról is szétvágjuk a koponyát, majd szétválasszuk az agyat, amiről tudtuk, hogy jóval nehezebb lesz, hiszen az agytekervények szorosan egymásba gyűrődve tapadtak össze. A műtét kb. 10. órájában lehettünk ekkor. Megindult ennek az oldalnak a szétválasztása is, ami igen lassan ment, az agytekervények egymásba gyűrődése miatt. A műtét kb. 22. órájában jártunk, amikor felismertem, hogyha ilyen aprólékosan haladunk, igaz, jóval kisebb vérzéseket kapva, mint a túloldalon, a gyerekek akkor is ki fognak vérezni vagy olyan transzfúziós szövődményeik lesznek, amiben szintén belehalnak. Kimentem a műtőből hajnaltájt, olyan 2-3 óra lehetett, és imádkozni kezdtem: 'Uram, Jézus! Könyörülj rajtam, bűnös emberen!'. Éreztem a bangladeshi és az otthon is értünk imádkozó százezrek, milliók „lüktető” segítségét. Ahogy annak idején, 2017. november végén Dakhaban, amikor Jézus megmutatta nekem az érpályán belüli szétválasztás tudományos ötletét, most is megmondta, mit csináljak.”

A bejegyzésből az is kiderült, hogy miért lett a szétválasztásról dokumentumfilmet készítő rendező, Szász János is nem kívánatos személy:

„A vita a hazatérés után is folytatódott, elképesztő erővel indult a manipuláció és felsorolni sem tudom a valótlanságok hosszú listáját. Azt szajkózták, hogy én egyeztem bele, sőt én javasoltam a siker kommunikácót. Szerencsémre egy műtét végén felvett filmrészleten világosan elhangzott: 'Csak annyi, hogy a műtét megtörtént, de bármi megtörténhet.' Ez a filmrészlet egyértelműen a valóságot igazolta. Szász János filmrendező barátunk velünk volt Dakhaban és forgatott folyamatosan. A műtét végén egyértelműen hallható, hogy semmiféle sikerkommunikációról szó nem volt, hiszen épelméjű idegsebész ilyenbe nem egyezhet bele, amikor tudja, hogy a gyerekek bármikor meghalhatnak. Így Szász Jánost 'persona non grata' lett, nem is dolgozhatta fel a felvételeit.”