Összeér a kutyamaffia és az Örs vezér téri koldusbanda?

Muci csak lefutott a kerítés nélküli kertbe, ahol mindig játszani szokott. Így egészen addig, ameddig nem látták a fűben, még csak nem is izgultak, hiszen a kis csöppség soha nem szokott elszökni. Ezúttal azonban nem volt sehol, ekkor kezdődött a család talán egyik legszövevényesebb időszaka. A durva történetbe lapunkat a családhoz tartozó Kata avatta be.

A fehér csivava egy hónapja tűnt el

„Augusztus elsején tűnt el, amikor a párom anyukája itthon volt vele és kiengedte. Mi azonnal elkezdtük Mucit minden lehetséges felületen keresni, majd kaptam is egy üzenetet arról, hogy a Metropol újságban láttak egy nagyon hasonló csivavát, mint a miénk. Azzal a címszóval, hogy „kutyás koldus”... Persze mi azonnal meg is néztük a képeket és egyből tudtuk, hogy ő Muci„ – mesélte a Metropolnak a Pest megyei lány, aki elárulta, hogy egy árulkodó jelből tudták biztosra, hogy a képen látható kiskedvenc az övék. „Láttuk, hogy a lábát ugyanúgy tartja, mint a miénk szokta, és emiatt azonnal biztosak voltunk benne, hogy ő a mi kis kutyánk. A többi csivavához képest hosszúak a lábai, úgy is hívjuk, hogy Hosszúláb. A tudat, hogy életben van, megnyugtató volt, hiszen már mindenre gondoltunk. A megkönnyebbüléssel azonban igazi kálvária vette kezdetét.”

Pistikénél volt a kutyus

„Aznap az Astoriánál voltam pont, és miután onnan pár megállóra van az Örs, így rögtön odamentem. Nem találtam meg a férfit, de a rendőröket és az ottani hajléktalanokat kérdezgetve megtudtam, hogy ő Pistike„ – mondta a fiatal lány a képen látott koldusról. Pistikét természetesen sokan ismerték ott, Katáék még azt is megtudták, hogy jelenleg a Metropol által lebuktatott koldusbrigád tagjai éppen bujkálnak. A négyfős társaság egyik tagját sem találtuk meg az Örsön, mint kiderült: a rendőrök és a nyilvánosság elől elmenekült Pistike és a többi koldus is. Ezek után mindennap kijártunk, hátha megtaláljuk őket, de csak egy hasonló habitusú ember találtunk, aki azt állította: lehet, hogy tud segíteni.

Ijesztő élmények egy II. kerületi drogos tanyán

Katáék el is indultak egy leírásból is elég ijesztő útra, abban reménykedve, hogy megtalálják Mucit.

„Párom és az anyukája felmentek a segítő férfivel arra a helyre, ahol a koldus tagok élnek. A kísérőnk pontosan tudta, melyik kerítést kell arrébb raknia, hogy be tudjanak mászni. Átbújtak, majd egy ösvényen sétálva eljutottak pár garázs szerű helyiséghez, ahol kérdezgették, hogy hol van a csivavánk, de senki sem szólt vissza. Erre a csávó fogta magát és benyitott az egyik sötét épületbe. Ott látták a páromék, hogy magukon kívüli állapotban fekszenek emberek, valószínűleg valami szer hatása alatt és mondták, hogy ők nem tudnak semmit” – mesélte Kata.

„Csak megfuttattak bennünket”

Persze Katáék ennyivel nem adták fel a keresést. Visszamentek az Örs vezér terére, amihez közel egy másik hasonló telepre is ellátogattak.

„Ott nagyon régi kunyhókban éltek emberek, kérdezték is, hogy mi mit keresünk ott. Mi mondtuk, hogy csak a kiskutyánkat, de ott sem tudtak róla semmit, így újra visszamentünk az Örs vezér térhez, ahol újabb embereket kérdeztünk, de ők ugyanazt az erdőt említették, ahol már jártunk. Felszólítottak, hogy ne menjünk oda egyedül, merthogy nem fogunk kijönni. Persze többször is visszanéztünk ezekre a helyekre, de mintha csak az időnket húzták volna. Az egyik fickó még direkt elvezetett messze a II. kerületi teleptől, hogy aztán eltűnjön és újra felbukkanjon. Csak megfuttatott bennünket„ – mondta Kata.

Mindössze egy napon múlt, hogy vissza tudták szerezni Mucit

Katáék egy időre feladták a küzdelmet, hiszen nehezen tudtak bejárni Budapestre. Ekkor váratlanul kaptak egy nyerő tippet.

„Azt ajánlotta egy ismerős, hogy keressük meg a Szurkolók az Állatkínzás Ellen csoportot. Elküldtem nekik Muciról egy fényképet és az ismertetőjeleit. Fél óra múlva már hívtak is. A 17. kerületben egy állatorvoshoz vitték a kutyust, mert át akarták íratni a saját nevükre, miután megtudták, hogy keressük őt. Viszont az állatorvos mondta nekik, hogy két hétnek el kell telnie, amíg örökbe fogadhatják a kutyust, de csak akkor, ha addig nem jelentkezik a gazda. Így a tolvajok (?) arra vártak, hogy leteljen a 14 nap. Nekünk mázlink volt, mert az utolsó pillanatban a 13. napon sikerült visszaszereznünk Mucit.”

Bár a kutyus már az otthonában van, mégsem lehetnek nyugodtak

Nem lehetnek nyugodtak Katáék azután sem, hogy visszaszerezték a kiskedvencet. Kezdetben a sokkhatás miatt aggódtak, miután a hazautat is nehezen viselte a bántalmazott kutya. Észrevették ugyanis, hogy a fülén alig van szőr. A tolvajok ugyanis igyekeztek lesúrolni onnan a pigmentfoltokat. A félelmeiknek ráadásul itt még nincs vége, mivel a mindössze 8 hónapos kutya éppen tüzelt, így Beatrix és Kata attól tart, hogy ha pároztatták Mucit, akkor a vemhességet nem fogja túl élni.