Férje fájdalmas halála után elképesztő helyen él négy gyermekével az özvegy

Olivér 13, Tivadar 10, Johanna 8, Margitvirág 2 éves – a négy gyerek az édesanyjával el a jurtában, ahol gyakori vendég Szafi is. Gergő, a családapa 2018-ban lett súlyos beteg, közel egy évig harcolt a rákkal.

„A férjem halála után engem megtartott az ég, a közösség, a gyerekeim, és minden más, amit kaptam. Nem titkoltam a gyerekek előtt, mennyire fáj, de azt sem akartam, hogy állandóan a keserűséget lássák” – árulta el Rossel Ildikó Szilda.

A Rossel család nem azért költözött jurtába, mert az olyan jópofa, hanem mert erre futotta.

„Korábban a szüleimnél éltünk vagy albérletben, de vágytunk az önállóságra. Volt egy telkünk, de házra nem futotta, csak erre a jurtára. Amikor a férjemmel, Gergővel ideköltöztünk, már megvolt a két fiunk, Olivér és Tivadar. Johanna pedig már a pocakomban volt.”

Szilda egy télikertet tervez a jurta elé, készül egy előszoba, egy fürdő és egy kis teázó.

A jurtában élés a gyerekeknek nagy kaland és szabadság. Csak akkor szembesültek azzal, hogy nem mindenki jurtában lakik, amikor közösségbe kerültek. Szildáéknél a gyámügy is megfordult: valaki bejelentést tett, de a hatóság megállapította, hogy a gyerekek jó helyen vannak, megkapnak minden figyelmet és szeretetet.

A gyerekek korábban magántanulók voltak, de ma már a helyi iskolába járnak és remekül helytállnak. Szilda nagy figyelmet fordít a tanulásukra és segíti őket mindenben.

A jurtában van internet, áram és víz is, így a főzés, a reggeli mosakodás, a fogmosás nem okoz gondot. Szilda amit csak lehet, maga készít el a gyerekeknek, odafigyel az étkezésükre. A hétvégéket viszont Bicskén, Szilda szüleinél töltik, ahol fürdeni és hajat mosni is tudnak.

„Szeretjük a jurtát, de lassan kinőjük, hiszen öten élünk 48 négyzetméteren, egy légtérben. Itt már szinte lehetetlen rendet tartani” – mondja az anyuka.

Mennyi az annyi?

Szilda nem is tudja, hány forintból jönnek ki egy hónapban. Dolgozik a saját vállalkozásában, youtube csatornája is termel egy kis pénzt és illatos vízfestékeket készít. A nagyszülők és sokan mások is segítik az árván maradt családot.

Mielőtt Gergő meghalt, már napok óta altatásban volt a kórházban. Ezért közvetlenül a halála előtt a felesége nem búcsúzhatott el tőle. Szildában még sincs hiányérzet.

„Az idő és az élet attól értékes, hogy véges. Ha ezt tudjuk, minden pillanatot ajándéknak tekintünk. Gergővel tudtuk egymás ajándékai lenni házastársként. Ezért én hálás vagyok. Emlékszem arra a csókra, ami az utolsó volt és emlékszem arra a kézfogásra, amikor búcsúzott. Nincs bennem hiányérzet.”

Szilda nem maradt egyedül, gyakran segítenek neki ebben-abban a barátai és gyakori a vendég a háznál a négylábú is, mert nagyon szeretik az állatokat.

További látványos fotókat találsz a jurtában élő családról a március 30-án megjelent Ripost7 hetilapban. Keresd az újságárusoknál!