kulcsár edina
Bunkerfalut építettek a fővárosban? Az egész kalandregénybe illő, pedig ez a valóság. Bár fotók készülhettek, nem véletlenül titkos a bunkerfalu pontos helye.
A gyerekek többsége a természetben többnyire unatkozik, már nemigen bújócskáznak, játszanak indiánost a szabadban – azt sem tudják, mi az. De Marci, Milán, Levi és Balázs nem ilyen: szorgos munkával felépített egy mára több bunkerből álló „kis falut”. Az egész olyan, mintha egy modern Pál utcai fiúk elevenedne meg.
A koronavírus első hullámával sok fiatal elkezdte unni magát, hiszen az iskola többé nem fárasztotta le az általános iskolásokat. A srácok ekkor kezdtek bele a nagy kalandba, ami azóta is tart.
„Van egy messenger csoportunk, „Bázis építők” a nevünk, ez lett a csapatunk neve is” – mondták a srácok a Metropolnak.
Az iskolás fiúk folyamatosan dolgoznak a világtól eldugott kis bázisukon, már több különálló bunkert is építettek. Előre megtervezik, egyeztetik, hogy mit szeretnének, és a zsebpénzükből veszik meg a kellékeket. Óriási fantáziával rendelkeznek, az egyik bunkert pinceszerű tárolóhelynek építették. Amikor a Metropol ott járt, éppen a levezető lépcsőt készítették, és ásták ki a pinceszerű odút. De van már fősátor, fatároló, kuka és még fészer is, sőt egy csapot is készítettek maguknak, hogy a munkák után tisztálkodni tudjanak.
A területen elrejtettek maguknak egy kis túlélő dobozt, ebben van mindenféle, amire a mindennapi építkezések során szükség lehet.
„Van benne egy távcső, ezzel Marci a madarakat szokta figyelni. Van egy zsebrádiónk, amivel mindig zenét hallgatunk, kis nasi, pár pohár, meg egy füzet, amibe a bázissal kapcsolatos terveket szoktuk beleírni, illetve itt van a bázis térképe, amit mi rajzoltunk le” – mesélte lelkesen Levi. Kihangsúlyozta, mindent el kell rejteniük, hiszen annyi mindent elloptak már tőlük. Legutóbb a saját kezűleg gyártott zászlójukat vitte el valaki, illetve a kihelyezett kis lámpásukat is lenyúlták már.
A barátság és az összetartás folyamatos, hiszen nem mindenki nézi jó szemmel a szórakozásukat. Kezdetben volt egy férfi, aki rendszeresen megrongálta a bunkert. Gyakran vandál módon késsel kaszabolta szét a hálót, amivel a bunkereket védték. A darabokat a földre dobta, arra hivatkozva, hogy ő természetvédő. Az eset odáig fajult, hogy a fiúknak máshova kellett költöztetnie a bázist.
„Már tavaly tavasszal is elkezdtünk építeni egy bunkert az erdő túloldalán, de valaki mindig megrongálta. Később megláttuk, hogy egy ismeretlen bácsi szándékosan rongálja meg a bunkert, és még ránk is szólt, mit képzelünk magunkról, hogy rongáljuk a természetet, de nekünk nem ez volt a célunk. Műanyagot is csak a vízhordó palackok miatt használunk” – mesélte Balázs furcsa élményüket a késes emberről, aki nem hagyta őket békén.
Az eset óta már osztálytársaik elől is titkolják az új helyet, mivel volt olyan ismerősük, aki poénból lerombolta, amit addig építettek. Mindig kijárt, és egyszerűen csak szórakozásból szétszedte a srácok bunkerét. Mióta elköltöztek a régi helyről, már senkinek nem árulják el az új létesítmény helyszínét.