„Azt se tudtam, él-e még a kisbabám” – lélegeztetőgépre került a kismama, aki terhesen lett koronavírusos

Egy héttel az első tünetek jelentkezése után kétoldali tüdőgyulladással került kórházba Balás Barbara, aki terhességének 35. hetében kapta el a koronavírust, és lélegeztetőgépre került. A harminc éves édesanya a kis Lédát sürgősségi császármetszéssel hozta világra, miközben az ő élete is csak egy hajszálon múlt – írja a Bors.

A háromgyerekes édesanya kezdetben otthonról próbálta átvészelni a vírust, de a tünetek egyre súlyosbodtak.

„Azt volt fontos figyelni, hogy 38 fok fölé ne menjen a lázam, mert az már a babának is árt, és amikor láttam, hogy azt az értéket közelíti, akkor vettem be gyógyszert. Napról napra fokozatosan egyre rosszabb lett. Mikor pihenésből felkeltem, mindig elkezdtem köhögni, egyre szaporábban vettem a levegőt. Mikor beszéltünk a háziorvossal és elmondtuk neki, hogy hogy vagyok, akkor mondta azt, hogy akkor irány a kórház, mert ez nagyon nem jó így, ahogy van” – mondta Barbara, az M1 koronavírus-fertőzésből felgyógyultak történetét bemutató mûsorban.

Drámaian romlott az állapota

Mivel Barbarának kétoldali tüdőgyulladása lett, ezért elkerülhetetlen volt, hogy lélegeztetőgépre kapcsolják. Az orvosoknak gyorsan kellett cselekedniük. A kis Lédát eredetileg decemberre várták, de a picinek egy hónappal korábban kellett a világra jönnie.

„Azt a kezelést, ami nekem a kétoldali tüdőgyulladás miatt kellett, azt, amíg a „picivel egybe vagyunk”, nem tudták megoldani. Emellett a gyakori oxigénhiányos állapot egyre inkább veszélyeztette a kisbabát is, nem csak engem. Ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy megszakítják a terhességet”

– meséli az anyuka, hozzátéve: a terhesség megszakítása után élet és halál közeli állapotba került. Nyolc napot töltött lélegeztetőgépen és voltak napok, amikor az egész orvosi csapat minimális esélyt látott arra, hogy valaha felépül. Egy hét után azonban megtörtént a csoda: sikerült Barbarát felébreszteni.

Amikor felébredt nem tudta, hogy mi történt vele vagy hogy Léda él-e még.

„Utólag visszanézve tudom csak, hogy mennyi idő telt el aközött, hogy felébresztettek és aközött, hogy először láthattam. Akkor ott egy kicsit fölpiszkáltam, hogy lássam, hogy mocorog. Akkor sírtam el magam, amikor láttam, hogy minden oké” – mondta el az édesanya a könnyeivel küszködve. Anya és lánya bár tizenkilenc után hazatérhetett, Barbarának a koronavírus veszélyes szövődményei miatt még mindig rendszeres kivizsgálásokra kell járnia.

A történtek után igyekszik felhívni a figyelmet, hogy mindent meg kell tenni az ellen, hogy valaki megfertőződjön.

„Ne gondolják azt, hogy van kivétel, mert szerintem az én történetemnek a legnagyobb tanulsága az, hogy nem gondolnád, aztán mégis megtörténik”.