Müller Péter: feleségemmel együtt elkaptuk a koronavírust

Ripost: Hogy van ön és kedves felesége, Ágnes? Hogyan érintette önöket a járvány?

Müller Péter: „Köszönöm, jól vagyunk. Mi elkaptuk a vírust. Ági meg se rezdült, nekem volt egy rossz éjszakám, úgy éreztem, mintha hirtelen megöregedtem volna, aztán reggelre ez elmúlt. Boldogok vagyunk, hogy túl vagyunk rajta.”

Ripost: Nagyon megijedtek?

M. P.: „Nem. Tettem, amit kellett, betartva persze az instrukciókat. Tudtam, hogy ha megkapom a vírust, majd kezdek vele valamit, és minden úgy lesz, ahogyan lennie kell.”

Ripost: Nem fél a haláltól?

M. P.: „Az ember legmélyebb élménye az „én vagyok” élmény, ez a Bibliában is írva van. Jézus azt mondja: Én vagyok az út, az igazságosság és az élet. Nem a személyére érti, a földi szerepére, hanem a benne élő halhatatlanra. Amikor önmagunkra ébredünk, a bennünk lévő halhatatlan szikrát, elemi valónkat éljük meg. Akinek van igazi én-élménye, az nem fél a haláltól. Mert a halál nem több, mint amikor az előadás végén az ember leteszi a kellékeit, a maszkját, a jelmezét és továbbmegy.”

Ripost: Egész életét a színházban élte, 65 éve, ma is a Madách tagja. Mit jelent önnek a színház?

M. P.: „Mindent, ez életem gyökere. Mindent ott tanultam, onnan kaptam. 1955. december elsején, a születésnapomon léptem be a Madách Színházba. Nem tudom, van-e még olyan ember, akinek a munkakönyvében egyetlenegy munkahely van 65 éve. Még a feleségemet is ott ismertem meg, a büfében.”

Ripost: Az olvasók hozzászoktak, hogy minden karácsonyra új könyvvel jelentkezik. Idén nem találkoztam új könyvével...

M. P.: „Négy könyvem jelent meg. Kiadtuk a Madárembert újra és két nagyon szeretett színdarabomat, a Szemenszedett igazságot és a Búcsúelőadást. A Kossuth Kiadó pedig kiadott egy naptárkönyvet velem. Írtam is egy új kötetet, lassan készen van, gondolkodunk, mikor jön el az ideje, hogy megjelenjen.”

Ripost: Mit üzen ezzel a járvánnyal, sok feszültséggel, konfliktussal terhes időszakban karácsonyra az embereknek?

M. P.: „A színházban tanultam meg, hogy a dráma az emberi létezés valósága. Az ember célja a küzdés maga. A Jóisten sem nagy regényekben gondolkodik, hanem drámák, konfliktusok, küzdelmek végtelen sorozatában. Az a jó az én koromban, hogy az embernek van mire visszaemlékeznie. A színdarabot is akkor érti meg az ember egészen, amikor a cselekmény utolsó mondataihoz érünk. Akkor jön a felismerés: aha, most már értem! Akkor látsz bele Isten dramaturgiájába, amikor megöregszel. Visszamenőleg megérted az egésznek a logikáját. Istennél nagyobb dramaturg nincs! De hogy tragédiát ír-e vagy komédiát, azt csak ő tudja. Azt üzenem: ne félj, csak játszd el tisztességgel a szerepet, amit erre az életre vállaltál. Hogy amikor majd leteszed a jelmezt, letörlöd a sminket, örök éned azt mondhassa: jó játék volt.”

Megünnepli őt a Madách

A járványhelyzetre tekintettel nem személyesen, hanem online köszönti neves szerzőjét és dramaturgját a Madách Színház. Januárban műsorra tűzi online közvetítésben a Szomorú vasárnap című darabját. Egy beszélgetést is terveznek Müller Péterrel, amit közvetítenek. Januárban pedig az író saját otthonában készít egy ahhoz hasonló előadást, mint amit a Tolnay Szalonban éveken át láthattak vele a nézők.