kulcsár edina
Édesanyja adta az első két palántát a kaposvári Pál Attilának.
Meglehet, hogy a hazai klíma nem kedvez a trópusi növényeknek, ám úgy tűnik, hogy Kaposvár Cser nevezetű városrésze kivételt jelent. A 45 éves Pál Attila családi házának udvarán banánerdőbe téved az ember tekintete.
„Valamikor az édesanyámtól kaptam két tövet, aztán elkezdtek szaporodni, ma már 150 fa virágzik a kertben” – mesélte Attila a Borsnak.
Kezdetben a töveket kiásta, télire bevitte a garázsba, majd tavasszal kiültette a szabadba. Tíz éve egy pécsi „banános” fiatalember felhívta, hogy nem kell behordani, lehet a kertben téliesíteni a banánfákat.
„Ez jó megoldás volt, mert már annyira elszaporodtak, hogy nem bírtam velük” – emlékezett az ültetvény tulajdonosa.
„Térdmagasságban levágtam, betakartam 5–6 lovaskocsinyi lótrágyával és falevelekkel, hogy a rothadó levél melegen tartsa a töveket. Amikor tavasszal kitakartam őket, hajtásnak indultak, és 2–3 hónap alatt megnőttek. A fejlődésükhöz nem csak a meleget, de sok vizet is igényelnek. Ha megkapják, szép, nagy, zöld leveleket növesztenek. Tavaly rászántam magam az öntözésükre, de a harminc-ezres vízszámla lelohasztotta a kedvemet” – nevetett Attila.
A férfi korábban kőműves volt, most zöldségesként dolgozik, de nem valószínű, hogy a termést valaha is itt tudja majd értékesíteni.
„Ahhoz, hogy a gyümölcs rendesen megnőjön és beérjen, kell legalább hat hónap. Erre a mi éghajlatunk nem alkalmas. Most kezdtek virágozni, és míg a fa fél év alatt óriási leveleivel 2–3 méter magasra is megnő, a banán csak akkorára, mint a mutatóujjam, mert jön a hideg és akkor meghal a fa. Előtte még hoz 8–10 hajtást, így pótolja magát évről évre.”
A 150 fa ránézésre olyan, mint egy trópusi őserdő. Attila az aljnövényzetet is hagyja szabadon nőni. Sokan jönnek egy-egy fotó elkészítésére, és kérnek hajtást is. Attila pedig nem sajnálja senkitől, van belőle bőven minden évben.