Karácsonyra maradt fedél nélkül az ötgyerekes család

Normal

0

21

false

false

false

HU

X-NONE

X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:8.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:107%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

Hatalmas tűz ütött ki a Heves megyei kis faluban, Átányban egy családi házban december 3-án. Az öt gyermeket nevelő Kállai Mária és férje kilátástalan helyzetbe került, néhány perc alatt mindenük porrá lett. Drámájukról az édesanya számolt be a Ripost-nak.

„Kétségbeesett sikítás és kiabálás, ez visszhangzik a fejemben a tűz éjszakájáról” – emlékszik Kállai Mária

-

f- Férjemmel közösen neveljük a hároméves kisfiunkat, és örökbe fogadtuk mellé a bátyám gyermekeit: a fiúk 7, 13 és 15 évesek, a kislány 11 éves. Lakhatási problémájuk volt, így intézetbe kerültek. Mivel a mi családi házunkat megfelelőnek találta a gyámhivatal, engedélyezték, hogy magunkhoz vegyük őket. Októberben hoztuk el a gyerekeket az állami gondozásból. Senki sem számított erre a borzalomra, ami következett…

A család úgy érezte, hogy túl vannak a nehezén. Már az utolsó simításokat végezték a ház felújításán és boldogan várták a karácsonyt, amikor megtörtént a baj.

- -„A sógornőm rendszeresen látogatja a gyerekeit, azon az estén is éppen nálunk volt” – mondja Mária.

–

K Este volt, de a kisfiam asztmás rohamot kapott, ezért kivittem magamhoz, a konyhában voltunk. Ekkor hallottam meg a sikítást és a sírást. A négy gyerek egy szobában aludt, onnan jött a zaj, egyikük azt kiáltotta: „Tűz van, tűz van!” A két nagyobb kirohant a szobából, mi pedig be, hiszen a két kisebb aludt, mellettük égett a tűz. Ölbe kaptuk a kicsiket, megfogtuk a nagyok kezét, így rohantunk ki az égő házból. A párom elzárta a gázt és lekapcsolta az áramot, azután nekiállt eloltani a tüzet. Mi hívtuk a tűzoltókat, majd tehetetlenül néztük, ahogy leég a házunk.

A gyerekek szobája teljesen kiégett, a többi helyiség fala koromfekete, a helyreállítás egy vagyonba kerülne. Még nem állapították meg, mitől keletkezett a tűz. Mária azt tudja csak elképzelni, hogy az egyik gyerek odatolta a ruhaszárítót a gázkonvektorhoz, és az gyulladt meg, a tűz pedig gyorsan terjedt.

A négy nevelt gyermek az édesanya nővéréhez került, a házaspár hároméves fiukkal egy másik rokonnál húzza meg magát. A gyerekek iskolába se tudnak menni, hiszen a ruhák és a könyvek is elégtek.

- „Emiatt attól tartunk, visszaviszik a nagyobbakat a gyerekotthonba”

– mondja Mária.

– Szegényeknek az utóbbi időben annyi hányattatásban volt részük! Ha megint kiszakítják őket a családból, félek, az maradandó kárt tesz a kis lelkükben. Igyekszünk gondoskodni róluk, de nagyon nehéz helyzetbe kerültünk.

Máriáék abban reménykednek, hogy az emberek átérzik a helyzetüket – főleg a gyerekekét –, és segítenek rajtuk. Nem vágynak gazdag Jézuskára, ajándékokra, csak a mindennapi élethez szükséges dolgokra. Mindennek örülnének, hiszen semmijük nem maradt. Leszámítva a legfontosabbat: az egymás iránt érzett szeretetüket és ragaszkodásukat.

-„Csak ez és az emberek jóindulata ad reményt”

– tette hozzá az anyuka.