Marics Peti
A tanárát megkéselő győri diák és az óbudai öngyilkos egyetemista is játékfüggők voltak. Egy 10 éves ukrán kisfiú pedig öngyilkos lett, mert nem kapott meg egy számítógépes játékot. Pár napon belül három tragédia: ennyire veszélyes a játékfüggés? Vagy a tünete annak, hogy óriási baj van?
Szenvedélye volt a számítógépes játék, ezt mindenki tudta róla a suliban – mondta a tanárnőjét késsel többször megszúró győri iskolásról egy osztálytársa. Mint a Ripost megírta, H. András Csaba egy tanórán odalépett az éppen a táblára író tanárnőhöz, és késsel többször megszúrta. Az 51 éves B.-né Mónika életét két hős diák mentette meg: egyikük kicsavarta a fiú kezéből a kést, és nyomókötést tett a tanár vérző sebére, a másik pedig nem engedte el a támadót, amíg a rendőrök ki nem érkeztek.
A tettes, H. András Csaba magának való, de jó családból érkező remek tanuló volt, semmi probléma nem volt eddig vele. Egyik szenvedélye az informatika volt. Ebben is jeleskedett, nem véletlenül választották be a csapatba, amely a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakközépiskolát képviselte a legórobot-programozó olimpián. Ám nem csak a programozást, a számítógépes játékokat is szerette. A győri késelő fiatal szülőhelyén élők és osztálytársai is megerősítették, hogy a srác számítógépes játék-függő volt. „A suliban köztudomású volt, hogy nagyon sokat játszott, a szenvedélye volt a számítógépes játék” – nyilatkozta a lapunknak egy osztálytárs. A fiú ügyvédje a Borsnak azt nyilatkozta, védence „a cellájában még jobban magába fordult. Sőt, annyira beszűkült a tudata, hogy a cselekményre sem tud visszaemlékezni” – mondta dr. Faragó Péter.
Ennek oka akár az is lehet, hogy H. András a cellájában már nem fér hozzá szenvedélyéhez, a számítógépekhez, a büntetésvégrehajtás intézményeiben ugyanis nincs sem internet, sem telefon.
„Csak egy mobiltelefon lehet annál a rabnál, aki ezt igényli, azon is csak az előre programozott számot hívhatja, ami a kapcsolattartójának a telefonszáma” – mondta el a Ripost-nak Orosz Zoltán, a büntetésvégrehajtás szóvivője.
Nem ő volt azonban az egyetlen fiatal az elmúlt másfél hétben, akit játékfüggőként ért tragédia.
Az ukrajnai Khersonban vasárnap egy 10 éves fiú akasztotta fel magát. Édesanyjától egy számítógépes játékot kért, de nemleges választ kapott. Ekkor szobájába ment, és mire szülője utánament, már nem lélegzett. A rendőrség kizárta az idegenkezűséget, mindössze azt vizsgálják, volt más oka a srácnak, vagy valóban a számítógépes játék miatt végzett magával.
A Ripost úgy tudja, az Óbudai Egyetem negyedik emeletéről múlt héten kiugrott hallgató is szenvedélyesen szerette a számítógépes játékokat. Egyik ismerőse munkatársunknak úgy fogalmazott, először el sem hitte, hogy valóban az ő barátja az, aki öngyilkosságot követett el, de aztán felment a játékfórumokra, ahol látta, hogy a többi játékos valóban gyászolja Gy. Pétert. Az öngyilkosságot elkövető diák szintén aktív játékos volt, ha játékostársai még aznap értesültek a haláláról és gyászolni kezdték.
Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a számítógépes játék-függők a virtuális világba menekülnek a valóság elől: a függőség már egy eleve meglévő mentális zavar következménye. Az alany beszűkül és egy olyan világba menekül, ahol nem érik kudarcok, ami kiszámítható, ahol nem kell az arcát adnia, jól érzi magát. A játékfüggő mindent megtesz azért, hogy ehhez a „droghoz” hozzájusson. Egy függő esetében arra kell rájönni, hogy mi áll a dolog hátterében? A játékba meneküléssel még jobban elmagányosodik az alany, a külvilág élményeit súlyos kritikaként éli meg: a való világban nem működik az, ami a játékban igen, és ettől nem érzi magát sikeresnek, visszahúzódik és még jobban elszigetelődik társaitól.
Azt fontos leszögezni, hogy nem azért késeli meg valaki a tanárát, vagy lesz öngyilkos, mert egy gyilkosos játékot játszik, és azt elhiszi, hanem azért, mert mentális zavara van – de a játékfüggés figyelmeztető jel a hozzátartozók számára, hogy baj van!
Idén augusztus 24-én egy 35 éves budapesti férfi megölte a párját, kisfiukat, sőt még a család kutyáját is, majd magával is végzett. Mint kiderült, S. Levente számítógépjáték-függő volt, annyira beszippantotta a virtuális világ, hogy néha már enni és inni is elfelejtett. „Borzalmas volt végignézni, ahogy egyre jobban eluralta az elméjét a játék. Már semmi másról nem akart beszélni, mindig csak az éppen aktuális karaktere volt a téma” – nyilatkozta a tragikus eset után a gyilkos családapa egyik barátja.
Szintén játékfüggő volt H. Jutas Csanád, a 2012-es kulcsi mészárlás elkövetője. A családirtó egy bozótvágóval és késekkel megölte nagyanyját, nagyapját, a bátyát és az apját.
Ha támogatásra van szüksége, vagy egy ismerőse szorul segítségre, hívja a segélyvonalat: 116-123. Éjjel-nappal, mobilról vagy vezetékes vonalről is hívható, mindegyikről ingyenes.