Hiába kéri, nem lehet rab a magyar tolvaj

Se éjjele, se nappala Korbély Istvánnak, amióta bűnügyi felügyelet alá került. Az egész élete a nyomkövetőjéről és az azzal való küzdelemről szól, olyannyira, hogy úgy döntött: inkább tartóztassák le. Lopás miatt kell felelnie.

„Igen, volt egy hibám, bűncselekményt követtem el, nem is tagadom. Egy pláza parkolójában lévő autó csomagtartójából kiszedtem egy laptopot, egy táskát, és eladtam. Mindent rögzített a biztonsági kamera, úgyhogy két hét alatt beazonosítottak, és hamarosan megkaptam a verdiktet: a nyomozás alatt bűnügyi felügyeletben leszek. A lábamon nyomkövetőt kell viseljek, és nem hagyhatom el a lakóhelyemet, a nyolcadik kerületet”

– vallotta be a Ripost-nak István.

„Először örültem a döntésnek, hiszen a beteg anyukámat nem tudtam volna kire hagyni. Aztán a mindennapokban kiderült: jobban jártam volna, ha egyenest a dutyiba megyek!”

A nyomkövető akkumulátorral működik, így rendszeresen tölteni kell. Hogy mennyi időközönként, az az állapotától függ. A férfi először egy olyat kapott, ami 2-3 óránként igényelt törődést, a mostani se bírja sokkal tovább.

„Világosan megmondták a rendőrök: ha nem látják a jelet, akkor azt szökési kísérletnek veszik. Először telefonálnak, de ha nem érnek el, akkor jönnek értem. Igen ám, de mihez kezdjek éjszaka, ha lemerül ez a kütyü? Vagy aludjak a konnektorra csatlakoztatva?”

– tette fel a nagy kérdést István.

„Nem akarok ujjat húzni a hatósággal, így felkelek két-három óránként, az éjszaka közepén is, a nyomkövetőmet tölteni. És még csak nem is ez a legrosszabb benne, hanem az, hogy nem tudok dolgozni miatta.”

István eredeti szakmája szakács és pincér, ebben a munkakörben dolgozott korábban a Teleki téri piacon. Ám amikor a munkáltatója megtudta, hogy mostantól bizonyos időközönként „fel kell töltenie magát”, megvált tőle.

„Mindenféle munkára jelentkeztem: éjjeliőrnek, parkőrnek, még utcaseprőnek is elmennék! Ám sehol nem fogadják el, hogy időnként egy órára is meg kell szakítanom a munkát, hogy töltsem a kütyüt”

– mondta szomorúan István.

„Így aztán hónapok óta szegény beteg édesanyám nyakán élek, és csak gyülekeznek a fejünk felett a fellegek. Egyre több a befizetetlen számla, és néha azt se tudom, másnap mit eszünk. Ennél még a rácsok mögött is jobb lenne, és az legalább nagyobb súllyal számítana bele a későbbi büntetésembe. Tudom, könnyedén bekerülhetnék, ha elkövetnék egy újabb bűncselekményt. De tényleg ezt kell tennem?”

István ügyvédje úgy véli: védence alapvető emberi jogait sérti, hogy a nyomkövető miatt nem tud munkába állni.

„Kértük, hogy adjon a rendőrség olyan nyomkövetőt, ami legalább a munkaidőt kibírja, de azt mondták, erre nincs mód. Védencem kérelmezte, hogy tartóztassák le, de ezt jogerősen elutasították. A bíró kereken megmondta, hogy szerinte István tud munkát vállalni a nyomkövetővel is. A tapasztalat viszont nem ezt igazolja”

– mondja dr. Sógor Zsolt.

„Az Alkotmány szerint „mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához”, így Istvánnak is joga van a megélhetéshez, és ezt az alapvető alkotmányos jogát sérti a jelenlegi helyzete. Ha kell, akár Strassbourgba, az emberi jogok bíróságára is elmegyünk emiatt!”