Könyvet írt az egyik főszereplő: ezen buktak meg a móri gyilkosok

Kevés olyan kegyetlen és véres bűncselekmény történt Magyarországon, mint a móri vérengzés. A véletlennek köszönhető, hogy lelepleződtek a valódi gyilkosok. Ha Szebenyi István és a barátai 2006. októberében nem kutatnak katonai sírok után a Tatabánya melletti erdőben, és ha a móri fegyverek megtalálása után az NN5 fedőnevű védett tanú nem jelentkezik a rendőröknél, talán sosem lettek volna meg az elkövetők. Szebenyi István könyvet írt a történtekről Corpus delicti, avagy én voltam a „móri ügy” kulcsa címmel, ami a napokban jelenik meg. Ebből izgalmas részletek derülnek ki a védett tanú szerepét illetően.

 Taxissal ment a fegyverekért a tettes

NN5 egy tatabányai taxis, aki hobbiból fémkereséssel foglalkozott, mint oly sokan a Vértesben. 2002 nyár elején megkereste őt egy ismerőse, hogy egy barátja számára kölcsönkérje a fémkeresőjét. Õ azonban nem akarta a drága holmit idegennek odaadni, így abban egyeztek meg, hogy ő is elmegy az erdőbe. A magas, sötét dzsekit viselő férfi egy ütött-kopott 120-as Skodával érkezett a találkozóra. Azt mondta, azért van fegyvere, mert biztonsági őrként dolgozik. A Tatabányáról Tarján felé vezető út menti erdős területre hajtottak. Ott a férfi kiszállt, és a fémkeresővel bement az erdőbe, a taxis pedig az autóban várta. Alig háromnegyed óra múlva a másik vissza is érkezett egy teli táskával. Hazamentek, a védett tanú megkapta az 5000 forintját, és néhány évre el is felejtette a történteket.

Összeálltak a mozaikkockák

Egészen 2006-ig nem foglalkozott az üggyel, pedig jó pár felhívást tett közzé a rendőrség, melyben nyomravezetőt keresett a móri vérengzéssel és a veszprémi postásgyilkossággal kapcsolatban. Ez év októberében Szebenyi István és barátai megtalálták a Tarján közeli erdőben először egy Skorpió típusú fegyver válltámaszát, majd további fegyvereket, lőszereket, postás gumikat és borítékokat. Hamar kiderült, hogy a leletnek köze van a móri vérengzéshez és a veszprémi postás gyilkossághoz.

- A rajtuk talált DNS megegyezett a másik két bűncselekmény helyszínén rögzített nyomokkal, ám nem tudtak vele mit kezdeni, mivel nem volt a nyilvántartásban. Az elkövető büntetlen előéletű volt

– emlékszik a nyomozásra Szebenyi István.

- A védett tanú látta egy riportban, hogy fegyvereket találtak éppen ott, ahova ő vitte azt az ismeretlent még évekkel korábban, és emiatt jelentkezett a rendőrségen. Ugyan a megbízója nevét nem tudta, de személyleírást adott róla, és emlékezett az autója színére, valamint a rendszám töredékére. A férfi hívta is őt néhányszor, így a rendőrség a híváslista alapján már szűkíteni tudta a kört. Így találtak rá Nagy Lászlóra és Weiszdorn Róbertre.

Kit illet a nyomravezetői díj?

Miután az igazi elkövetők már rácsok mögött voltak, felmerült a kérdés: kit illet meg a hatalmas összegű nyomravezetői díj. A móri bankrablás nyomravezetőjének 25 millió, a veszprémi postásgyilkosság elkövetőjéért 10 millió forintot ajánlottak fel. A 25 milliót időközben már kifizették K. Attilának, akinek a vallomása alapján Kaiser Edét és Hajdú Lászlót megvádolták és elítélték – tévesen. Ezt az összeget azonban nem kérték vissza: a rendőrség arra hivatkozott, hogy K. Attila igazat mondott, csak épp az ezekből kiinduló logikai láncolat nem a móri ügy elkövetőihez vezetett. Ráadásul joggyakorlat sincs az ilyen esetekre.

Úgy tudom, a veszprémi postásgyilkosságért felajánlott 10 milliót megkapta a védett tanú

– fejtegette a %Ripost%-nak Szebenyi.

"Álláspontom szerint ennek a fele is nekem járna, hiszen, ha én nem találom meg a fegyvereket, ő sosem jelentkezik: ketten oldottuk meg a gyilkosságot, és juttatunk rács mögé egy pszichopatát, akinek a lelkén sok ember halála száradt."

Nagy László a börtönben öngyilkos lett, Weiszdorn Róbert ma is életfogytiglani büntetését tölti. Szebenyi Istvánnak a nyomravezetői díj iránti igényét a bíróság jogerősen elutasította. A férfi az Európai Bírósághoz fordul.