kulcsár edina
"Döglött ügyek fõosztálya" - így emlegetik azt az egységet, amit Petõfi Attila rendõr vezérõrnagy vezet, és amely a legreménytelenebb gyilkossági ügyek felderítésén dolgozik, átlagosan minden második esetben sikerrel. Jelenleg is több mint tíz ügyük van. Élete meghatározó nyomozásai között tartja számon többek közt a Farkas Helga-, a Balla Irma-ügyet, és Soproni Ágnes színésznõ brutális meggyilkolását. P. Gál Judit: Gyilkosokkal szemtõl szemben címû könyvében beszél arról, hogyan éli meg mindezt. A kötetben megjelent interjúból közlünk néhány érdekes részletet.
- Vannak régi ügyek, amiken máig rágja magát?
- Persze.
- Farkas Helga? - bólint, miközben folytatom. - A lány holtteste máig nem került elő, a szülők zsarolását igen, de azt, hogy megölték, nem sikerült bizonyítani. Vizsgálóként többször is beszélt Cs. Józseffel, ő mégsem tört meg…
- Õ a rendőrségen és a bíróságon sem volt hajlandó még a legegyértelműbb kérdésekre sem válaszolni… A tanúk elmondásaiból kiderül, a személyisége olyan, mint egy szappanozott siklóé…
- Gondolom, nem hagyja hidegen, hogy Cs. József ma boldogan él valahol külföldön. A börtönben letette a felsőfokú angol nyelvvizsgát, később egyetemi diplomát szerzett. Ma már családja, gyereke van, Angliában él.
- Szuper! Tehát ő az egyetlen, akire büszkék lehetünk. Kitaníttattuk a sitten, és több lett, ahhoz képest, mint amikor bekerült – keserű mosollyal pattognak a szavai. - Gondolja el! Felsőfokú angol nyelvvizsga, anglisztika tanulmányok az egyetemen. Aztán szabadul. Ebben is benne van a tudatosság…
- Több olyan újraindított nyomozást is vezetett, amelyben emberölés gyanújával őrizetbe vettek valakit, majd kiderült, hogy tévedett a rendőrség. Az új eljárásban pedig az ön vezetésével találták meg a valódi bűnöst vagy bűnösöket. Ez történt a debreceni, volt fideszes, önkormányzati képviselő, Balla Irma megölésének ügyében is.
- Tény, a Balla Irma ügy megosztotta a szakmát, az ügyészeket, a közembereket is… Csak a hideg magányomban leülök és a karácsonyfa alatt elolvasgatom az aktákat. (Mert ez volt a Balla Irma-ügyben is, karácsonykor olvastam el – teszi hozzá.) Tényleg csak, mint a krimit, olvasom az aktákat. Keresem, hogy milyen más megfejtés lehet bennük. Ez egy egészen más megközelítésre ad lehetőséget…
- A DNS-vizsgálat eredménye volt perdöntő fontosságú?
- Igen. Hozzáteszem a DNS-vizsgálat történetében egy új nyomkeresési módszert találtunk ki, vagy kezdtünk meghonosítani. Balla Irmának ugye kb. 30 négyzetméteres lakása volt, egy szoba összkomfort. Tulajdonképp egy franciaágya volt az asszonynak. Kis túlzással azon zajlott az élete. Nemcsak ott aludt, de nappal, ha bevetette egy ágytakaróval, azon ülve dolgozott a laptopján is. Ezen az ágyon verték őt halálra. Véres lett a hat négyzetméteres ágyterítő is. Soha nem vizsgálta első fokon, sem nyomozati, sem ügyészi, sem bírói szakban senki ezt a takarót. Abból indultak ki, hogy a vér úgyis a sértetté. De a gyilkos nem gumikesztyűvel ment oda! A matematikai esélyét mindenki látta, hogy lehetnek ezen a terítőn nyomai a tettesnek. Valószínűleg a nem véráztatott részen lehet elkövetői nyom… Mi azt mondtuk, hogy tessék felosztani a takaró nem véráztatta részeit A4-es lapokra, vagy akkora területű négyzetekre. Egy nyomrögzítő eszközzel, egy pálcikával satírozzuk össze ezeket a lapokat. Így egy eszközre minden nyom rákerül, ami azon a pár négyzetcentiméteren volt. De már csak húsz lapocskányi felületet, pontosabban, a húsz pálcikát kellett ezután vizsgálni. Matematikailag visszafejthettük azt, hogy kivel került kapcsolatba Balla Irma. Így lett gazdája a sértetti DNS-nek, az egy háztartásban élő fiáénak, a szomszéd házban élő édesapának, a fiútestvérnek, aki a lakásban járt és néha leült az ágytakaróra, és csodák csodája, egy ember, D. Lajos DNS-e egy az ötvenöt billióhoz valószínűséggel rajta volt az ágyterítőn… Ugyanezt megcsináltuk a hölgy alsóneműjén is. Ott is megtaláltuk D. Lajos DNS-nyomait. Na most, aki egy alsóneműt is fogdos valakin, azért az közelebb van az elkövetéshez. Az nem csak bukfencet vet az ágyon, két héttel a gyilkosságot megelőzően. A harmadik felvonás pedig az volt, hogy az összes többi embernek, aki kapcsolatba került a helyszínnel vagy a holttesttel, a DNS-ét levettük, és a szakértők megnézték, kapcsolatba kerültek-e az ágyterítővel. És egyikük DNS-e sem volt rajta…
- Sakkozik?
- Nem.
- Bridzs?
- Nem.
- Semmi agytorna?
- Az ügyeken molyolok. Meg az emberekkel való játszmákat szeretem. A gyilkossági nyomozásoknál szebb számomra nincsen… Nyolc-tíz órákat tudok azzal tölteni, hogy rájöjjek, hogyan nyílna meg nekem. Lehet, hogy a vele való beszélgetés most nem hozott áttörést, nem lett belőle koronatanús vallomás. De láttam az ember szemén, hogy el tudtam hatolni az agyáig. Éreztem, hogy megérintem az embert, és ez az érzés nagyon jó…
- Ha most újra élhetné az élete egyetlen nyomozását, melyik lenne az? – hosszú hallgatás után jön a válasz.
- Ez nagyon nehéz kérdés - fújtat egyet -, mert mindegyik izgalmas volt. Talán a Soproni Ági. Kicsit döglött ügy volt már akkoriban. Március 13-án jelentette a fia, Petróczi András az eltűnést, mi pedig október 17-én kerültünk képbe és gyanúsítottuk meg a társával, Lázár Zsolttal együtt a gyilkossággal.
- Miért tört meg Petróczi András fél év hallgatás után?
- Az eltűnés utáni első hónapokban, akármikor behívták a kerületi, majd a BRFK-s kollegák, ő mindig kemény volt, ellenállt a kérdéseknek és soha semmi olyan adat nem merült fel, ami alapján meggyanúsíthatták volna. Biztos volt benne, hogy nincs bizonyíték ellene, csak feltevések, amivel nem kezdhet semmit a rendőrség. Amikor elkezdtünk dolgozni az ügyön, tudtuk, nekünk csak jót tett, hogy több mint fél év telt el az eltűnés óta. Ilyenkor az ügy tanúi már nem annyira éberek, azok, akik tudhatnak a gyilkosságról nincsenek naponta kioktatva, mit mondjanak a rendőröknek. Ennek értelmében megbeszéltük, hogy október 17-én ugyanaznap visszük be a Teve utcába Soproni Ágnes fiát, a barátját, L. Zsoltot, és az ő baráti társaságuk azon tagjait, akikről sejtettük, hogy tudnak a gyilkosságról. Petróczi Andrást hoztuk be utoljára, ő látta a folyosón a bűntársát, L. Zsoltot, és azokat a lányokat, akik tudtak arról, hogy hónapok óta bérgyilkost keres az anyja megölésére. Az egyik lány sírt is a folyosón. Ekkorra már nem kevés információval rendelkeztünk arról, hogy hogyan történt a gyilkosság. Talán egy órával azután, hogy Soproni Ágnes fiát az egyik kolléga elkezdte kihallgatni, a fiú megtört és beismerő vallomást tett. Petróczi András már a folyosón látottakból azt sejthette, hogy beszélhettek a gyilkosságról a többiek, a nyomozó pedig olyan taktikusan kérdezett, hogy a fiú azt hitte, mindent tud. A vallomások után következett a holttestkeresés. Ezután megtaláltuk az áldozat fejét, és sikerült az egész ügyet a nulláról visszahozni. Igen, ezt a nyomozást szívesen újraélném, ha lehetne.
- A krimikben látni, hogy a zsaruk hazaviszik a fotókat a helyszínről, az áldozatokról, otthon tovább őröl az agyuk az ügyeken.
- Én is sok mindent viszek haza olvasni. Ott elmélyültebben tudok az ügyekkel foglalkozni. Nem szól a telefon, senki nem zavar. Sokszor este 10-kor teljes magányban, amikor már kutya, macska, mindenki alszik, előveszem a jegyzeteimet…
2000. március 9-én Petróczi András és barátja, Lázár Zsolt meggyilkolta Soproni Ágnes színésznőt, majd holttestét feldarabolták, és a maradványokról különböző módokon megszabadultak. Petróczi hamar bejelentette anyja eltűnését, és megpróbálta eladni a házát. Mindenkit megdöbbentett, amikor kiderült, hogy ő a tettes. 2003-ban a barátjával együtt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölésért, Petróczi legkorábban negyven év után szabadulhat feltételesen.