Így élték túl a magyar turisták a velencei árvizet - videó

Új értelmet nyert a Velence, a vizek városa meghatározás a héten. „A hatalmas olaszországi esőzések miatt a hegyekből hatalmas víztömegek zúdultak le Velence felé, melyek továbbfolyását a tenger felől érkező erős szél, a Sirokkó tartotta a cölöpökön álló városban” – meséli a %Ripost%-nak Milkovits István (a képen bal oldalon, fekete kabátban), aki még vasárnap, baráti társasággal érkezett a festői észak-olasz településre.

Meglovagolták az árusok a helyzetet

Az érkezés utáni reggelen minden ideálisnak tűnt a város felfedezéséhez. Egy darabig. „Éppen a második hídon keltünk át, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az út bokáig érő vízbe vezet. Ráadásul leleményes árusok is megjelentek, akik 10 euróért kínálták a lábbelire húzható nejloncsizmákat. Beruháztunk, mert szerettük volna megnézni a nevezetességeket. Mint kiderült, jól tettük, mert később kétszer annyiért adták és mind elkelt. Láttunk turistákat, akik végül mezítláb gázoltak a vízben, mások szemeteszsákot próbáltak a lábukra gumizni” – mondja István, aki szerint nehéz volt eldönteni, hogy az utcákon hömpölygő víz vagy a helyiek nyugalma volt meglepőbb.

Gyorsan emelkedett a vízszint

Az olaszok a szélsőséges helyzetben is megőrizték a ráérős nyugalmukat. Mit nekik egy kis víz!

„Szó szerint zajlott az élet. A pizzériában gumicsizmában hozták ki az ennivalót, a teraszokon a helyzet ellenére is vidáman kávéztak, iszogattak az emberek.

Mintha mi sem történt volna! Ez pedig megnyugtatóan hatott. Igaz, a kikötőnél mellényes segítők támogatták a turistákat a hajók körül, s alig másfél óra alatt jelentősen megemelkedett a vízszint, így jobbnak láttuk a szálláshely felé venni az irányt.

Alig fél kilométerre voltunk a céltól, amikor bizony már combig értek a hullámok. Ez már egy kissé ijesztő volt, hiszen, ha tovább emelkedik a víz, akkor képes elsodorni az embert.

A boltok fele bezárt, sokan ijedten próbálták menekíteni az árujukat, a többiek viszont tovább üzemeltek. Az utóbbiak látványa némi megnyugvást hozott, s szerintem nekik köszönhető, hogy nem lett úrrá a pánik a turistákon. Megnéztük, alig 15 centiméterre voltunk az 1966-os velencei árvíz rekordjától. Szerencsére épségben megérkezünk a szálláshelyre, miközben láttuk, ahogy a kisgyerekes szülők a nyakukba kapják a csemetéjüket, mások pedig magasba emelve igyekeztek óvni a bőröndjeiket a víztől” – magyarázza István. A vízszint egyébként óránként többször is változott, s amikor újra csak bokáig ért, a megszárítkozott csapat ismét a nyakába vette a várost.

Átrendezte a települést az ár

Mint István mondja, estefelé, a dagállyal együtt újra emelkedett a vízszint, úszó cölöpöt és székeket egyaránt lehetett látni, a helyzet ellenére szép számmal sétáltak az utcákon.

„Néhány bolt ugyan bezárt, a legtöbb helyről szivattyúval vagy vödörrel távolították el a vizet, s azok továbbra is üzemeltek. Az egészben talán az volt a legérdekesebb, hogy ahogy jött, úgy el is múlt az egész. Az indulásunk reggelén már csak nyomok emlékeztettek arra, hogy előző nap ugyanazokon a helyeken és utcákon térdig gázoltunk a vízben. Lehet, idősként vagy kisgyerekkel utazva másképp éltem volna meg ezt az egészet, s akár sokkal rosszabbra is fordulhatott volna a helyzet, de így egy rendkívüli és egyben pozitív élménnyé vált ez az út” – összegez.