INSIDER
Hét éve, amióta megnyitották a katasztrófát szenvedett atomreaktor környezetét, Csernobilt és vidékét a turisták elõtt, számtalan magyar is ellátogat oda - írta meg a hétfõi Ripost napilap. Az azonban még számukra is furcsa, hogy valaki a saját fiát vigye egy ilyen veszélyes helyre, mint Süle Gábor!
Vannak, akik fociznak a fiukkal vagy horgásznak vele egy közeli tónál, de hogy a legjobb apa-fia program egy csernobili kirándulás legyen, az meghökkentő. Márpedig Süle Gábor az első látogatás után másodszorra a fiát is magával vitte, bár feleségét nem volt könnyű meggyőzni arról, hogy a gyerek számára a sugárzásveszélyes vidék a legjobb kirándulóhely.
Először egyedül voltam Csernobilban, és nagyon megérintett a hely
– mesélte a %Ripost%-nak az apa. - Amikor hazamentem, arra gondoltam, hogy legközelebb Dávid is jöhetne velem, hiszen elérte a nagykorúságot, és ez nem olyan élmény, amit el lehet mesélni, ezt át kell élni! Fontosnak tartottam, hogy mutassak neki olyat, amit évekkel később már nem tud megnézni, ugyanis Csernobil percről-percre változik.
A közös utazás első akadálya az aggódó édesanya volt.
- Érthetően nagyon féltette, de tudta, hogy vigyázok rá minden körülmények között, megbízik bennem – árulta el Gábor, hogyan szerelték le a feleségét. - Persze az is számított, hogy Dávidot nagyon érdekelte a téma, alig várta, hogy induljunk. De amikor odaértünk, belőlem is előjött az aggódó apa. Rögtön soroltam neki, hogy „oda nem mész, oda nem nyúlsz, oda nem mászol be…” , hiszen ez nem egy játszótér. A fiam szerencsére hallgat rám, nem csinál meggondolatlanságot. Sosem kellett attól félnem, hogy hozzányúlt valamihez, amihez nem szabad.
Gábor és Dávid mindig figyeli a sugárzásmérőt. A veszélyesnek számító területeket kihagyják, nem akarják kísérteni a sorsot.
- Csernobilban nemcsak a látvány érdekes, hanem az érzés is, ami ott elfog – magyarázza Gábor. - Amikor felnézünk az épületekre, az atomerőműre, átjár bennünket a döbbenet. Használunk megfelelő védőruházatot, zárt cipőt viselünk, ahol kell, maszkot, sapkát is veszünk.
- Mindig is vonzottak az elhagyatott helyek – árulta el Dávid. - Nagyon izgatott voltam, főleg, amikor elsétáltunk az atomerőmű mellett. Elképesztő arra gondolni, mi történt azokkal, akiket itt ért a katasztrófa. Olyan, mintha egy pillanatra belekerülnénk a történelembe.
Ripost hírek
