Tankönyvek: bekötni vagy nem kötni?

Bevásárlóközpont-rohammal indul a hétvége számos család számára: sokan csak most döbbennek rá, hogy a nagy tanszervásárlás során elfelejtettek bekötőt vásárolni, így a szombat és vasárnap délutánt kitöltő „technikaóra” előtt még be kell szerezni az ahhoz szükséges eszközöket.

Bár információink szerint a 751 ezer általános iskolást fogadó tanintézmények és pedagógusok saját hatáskörben kérhetik a tankönyvek bekötését, sok szülő elvárás nélkül is kötelezőnek érzi a feladatot.

A kétgyermekes Ibolya és lányai, Nóra és Mariann számára kötelező program a tankönyvbekötés. – A suliban nem elvárás, de szívesen csináljuk. A lányoknak fontos, hogy melyik tankönyvre milyen vignetta kerül, aminek színben is harmonizálnia kell a borítóval. Így mindig együtt kezdjük el a munkát, ám a végére általában egyedül maradok az átlátszó, öntapadós bekötővel, az ollóval, vonalzóval és a könyvekkel, füzetekkel. A három-négy órás elfoglaltság végére alaposan elfáradok, de a végeredmény megéri a befektetett energiát. Ráadásul jó, hogy idén egy teljes hétvége rendelkezésre áll hozzá. Máskor esténként csak annyi tankönyvet szoktam bekötni, amennyi másnapra feltétlenül szükséges volt a lányoknak – mondja a %Ripost%-nak az édesanya.

R. Fonyó Barbara azt mondja:

"Mi a gyerekekkel együtt kötjük be a füzeteket és könyveket. Ez egy jó esti program, több napig is eltart, mire mind a négy gyereknél végzünk. Nem olcsó, de nem is olyan vészes az ára. Jó dolog ez, mert így szó szerint tovább bírják a füzetek a gyűrődést."

Ezzel szemben a 16 éves, gimnazista Mária azt mondja, idén kihagyja a tankönyvbekötést.

"Tavaly még mindent szépen bekötöttem, de

most annyi tankönyvet kaptam, hogy inkább kihagyom ezt a procedúrát. Inkább igyekszem kétszer annyira vigyázni rájuk

– összegez.

Jó-e, hogy be kell kötni a könyveket? Összeszedtük a legfontosabb érveket és ellenérveket a szombati Ripost napilapban!