tóth gabi
A kis Rikárdó élettelen testét a nagyapja húzta ki az emésztõbõl, hiába próbálták újraéleszteni.
– Sohasem bocsátom meg a szomszédomnak, ami a kisfiammal történt – mondta sírva Jolán, a 17 éves anyuka. – Rikárdót csupán egy pillanatra hagytam magára az udvaron, amíg a konyhában sodortam magamnak egy cigarettát. Mikor kifordultam az ajtón, a gyerek már eltűnt – tette hozzá.
Az anya jajveszékelésére összeszaladtak a rokonok. Végül János, a nagypapa bukkant rá, a telekhatáron, a szomszéd emésztőgödrében.
– A kisunokám ujjai látszottak ki csak a fekete vízből. Kihúztam, majd próbáltam újraéleszteni. A mentőkkel egy órán keresztül küzdöttünk az életéért,
de nem sikerült megmenteni. Hiába kértük a szomszédot, hogy kerítse körbe a gödröt. Az előző lakók is tíz évig könyörögtek neki, de semmit sem tett. Már rég megcsináltam volna én azt a kerítést, lefedtem volna azt az átkozott emésztőt, de a szomszédok szóba sem álltak velem. Még akkor sem jöttek oda hozzánk segíteni, amikor az unokám életéért küzdöttünk. Azóta se kértek bocsánatot, még részvétet sem nyilvánítottak – mondta el a Lokálnak a nagypapa.
A gödör most is színültig van szennyvízzel, hézagosan fedi néhány gerenda és hullámpala.