tóth gabi
Két szomszédasszony úgy összeveszett a közös kert rózsáin, hogy egyikük most vádlott a bíróságon. A történet szóra se lenne érdemes, ha nem volna annyira abszurd. A szomszédasszonyok háborúja nem a rózsákkal kezdõdött, és nem is azokkal ért véget. Csaknem minden házban, környéken van egy Sárika és egy Pirike...
Társasház mellett húzódik a zsebkendőnyi kertecske. Annyi bizonyos, hogy ez volt a tett színhelye.
Valamikor a kertrészt együtt gondozta a 72 éves Sárika és tíz évvel fiatalabb szomszédja, Pirike. Jó barátnők voltak. Csakhogy az ültetési rendben, a virágok gondozásában nem tudtak egyezségre jutni.
Már annyit veszekedtek, hogy kihúztam egy madzagot, elválasztottam a két kertrészt, mindenki ásson és ültessen a maga részén – meséli Fodor Pálné, Sárika barátnője, maga is a társasház lakója. Csakhogy a madzag nem vetett véget a pörlekedésnek. Tavaly egy szép szeptemberi napon Pirike elhatározta, hogy a madzag túlvégén rekedt két rózsabokrát kiássa és átülteti a saját felére. Mivel azonban ásója nem volt, kért egyet Sárikától. Innentől fogva azonban nem egyezik kettejük előadása.
Az történt – így Sárika –, hogy Pirike ahelyett, hogy ásott volna szépen, felnézett az emeletre, mintha azt lesné, látják-e, hátrált egy kicsit, majd felém lendítette az ásót. Én gyorsan kicsavartam a kezéből, és véletlenül eltaláltam vele Pirike jobb karját. Persze ő azonmód elszaladt, hogy beszámoljon az esetről egy másik szomszédunknak, és másnap kiült a parkba, széltében-hosszában azt pletykálta, hogy én megütöttem.
Pirike nem szívesen beszél a történtekről, mint mondja, annyira megviselte a dolog, hogy a mai napig felzaklatja magát és rosszul lesz, ha eszébe jut. Az ügyészség mindenesetre súlyos testi sértés kísérletével és felfegyverkezve elkövetett garázdasággal vádolja Sárikát. Tanúk is vannak.
– Hozzám szaladt Pirike, hogy elmondja, mi történt. Azt kiabálta, hogy Sárika fejen és karon ütötte egy ásóval. Én nem láttam, mi történt, de semmi baja nem volt a fejének, csak a karján láttam az ásó sárnyomát. Szerintem, ha valakit fejbe vernek egy ásóval, nem sétálgat ilyen vidáman – mondja Fodor Pálné. A negyedik emeletről látta is két szemtanú, mi történt.
– Éppen kint álltunk az erkélyen, a heves vitára lettünk figyelmesek. Sárika szidta Pirike nénit, aztán felé lendítette az ásót – mondta lapunknak Rácz László.
Hogy végül ki ütött meg kit és mennyire, majd a bíróság eldönti. A beszélgetés során annyi azonban kiderül: az ellentét a két idős asszony között jóval mélyebbről gyökerezik.
– Amikor jó viszonyban voltunk, akkor is olyan fellengzősen beszélt velem – panaszolja Sárika. - Ellopta a virágaimat, és amikor számon kértem, miért ülteti át az enyémeket a saját kertrészébe, azt válaszolta: úgyis nemsokára az egész az övé lesz, mert már öreg vagyok. Mindig is irigyelt, csípte a szemét, hogy szép sírkövet tudtam intézni a férjemnek. Biztos vagyok benne, hogy a cicámat is ő tette el láb alól! Szegény cicám fejét szétverték, és kidobták egy autóból.
A lakók szerint Pirike szerette a cicát, aligha tett volna ilyet. De a pszichológus szerint a megkeseredett és ellenségeskedő szomszédok már mindenért egymást okolják. Ezért tartanak a szomszédháborúk évekig, addig, amíg az egyikük el nem költözik.
– A viták elmérgesedésének egyik fő oka, hogy valamelyik szomszéd túlságosan ráér, unatkozik, a pörlekedés egyfajta időtöltés, szórakozás a számára. Mindig lehet róla beszélni, szörnyülködni a másik tettein, kicsikarni egy kis sajnálatot – vélekedik Gyarmati Rita pszichológus. - Közben a szomszédból bűnbak lesz: előbb-utóbb minden rosszért őt okolják, akár visszamenőleg is.
S hogy mit lehet tenni ellene? Legjobb, ha az ember mással köti le magát, például sportol vagy valami hobbit keres. Sokat segíthet egy mediátor, vagyis közvetítő: lefordítja a vitatkozó felek mondandóját a másik számára.