Így búcsúztatják a fiatalon elhunyt győri színésznőt

Bedi Esztert a győri színház összes munkatársa gyászolja. Családja és kollégái pénteken délután kettőkor kísérik utolsó útjára a rendezőasszisztensként és súgóként dolgozó fiatal lányt. A színház gyönyörű írással emlékszik a kollégára.

Bedi Eszter 1997-ben lett a Győri Nemzeti Színház társulatának tagja. A színházzal való életre szóló kapcsolata még gyermekként kezdődött: nagymamáját rendszeresen elkísérte az előadásokra.

Gyűjtötte az újságcikkeket, kritikákat, ezeket albumba ragasztgatta, majd szinte mindet megtanulta kívülről.

Vincze Gábor Pétertől annyira szeretett volna autogramot, hogy többször is megvárta a művészbejárónál, aztán mikor végre kilépett a művész az ajtón, a félénk kislány elszaladt. Vágyott rá, hogy bejusson a színfalak mögé, még Dévényi Tibi bácsinak is akart írni az ügyben, de végül kézbe vette saját sorsát.

Kezdetben a színház büféjében dolgozott, gyorsan elmosogatott, utána minden este a lépcső tetejéről nézte az előadásokat. Diákszínjátszó is volt, bár soha nem akart színésznő lenni.

Csak az számított, hogy színpad közelében lehessen.

Nemsokára helyettes súgó állásra kapott ajánlatot, amit boldogan fogadott el. A Régi nyár volt az első produkció, amelyben közreműködött, és végre együtt dolgozott az összes művésszel, akiket csodált.

Figyelte a "nagyokat", Vlasics Ritát, Tarr Marit, Bujtor Istvánt és mindent megtanult, amit csak bírt. A Szentivánéji álomban Máté Richárddal dolgozott először nagyszínpadon rendezőasszisztensként.

2011-ben felkérést kapott, hogy legyen rendezőasszisztens Funtek Frigyes Equus rendezésében, ezután minden évadban párhuzamosan súgott és asszisztenskedett is.

Egy interjúban azt mondta, elérte a célját, hiszen arra sose vágyott, hogy ő legyen a rendező.

Nagyon szívesen vagyok egy rendező jobb keze

– mondta.

Nincs olyan kolléga, aki ne jó szívvel emlékezne rá. Ungvári István Kölyöknek hívta, a stúdiós gyerekek anyukájuknak tekintették, az újonnan érkezettek pedig patrónusként számíthattak rá.

Mostantól hiányzik a munkarendi értekezletekről, a nyílt napos megbeszélésekről, a művészbüféből, a belváros kávéházi teraszairól. Elmondhatatlanul hiányzik talpraesettsége, memóriája, stílusa, szófordulatai, humora, libegése a színházi folyosókon.

- írták a színház megemlékezésében.