kulcsár edina
Az egykori villalakó döbbenetes eseményt élt át a napokban. Aurelio elveszített egy nagyobb összeg pénzt, de egy lelkiismeretes vásárlónak köszönhetően visszakapta azt, ennek részleteiről pedig lapunknak is beszámolt.
Aurelio egészen elképesztő égi jelet kapott, egy ismeretlen jótevő ugyanis visszaadta a reményt, hogy vannak még jó emberek a világban.
Aurelio a Ripostnak elmesélte, mi történt pontosan.
„Bementünk a boltba vásárolni a családdal, majd a végén kijöttünk a kocsihoz és betettem a gyereket a hátsó ülésre. Mindig én teszem be, mert Nikinek gerincsérve van és nem tud emelni. Ezt követően elmentünk egy kávézóba és a rendelés után szerettem volna rögtön kifizetni a számlát, de ahogy benyúltam a farzsebembe, nem volt nálam a pénz.”
Nagyon megijedtem, azonnal visszamentem a kocsihoz és a boltba is, ahol jártunk, megnéztem a földön mindenhol, de nem találtam.
„A parkolóban felismertem az egyik kint ácsorgó srácot, még a konditeremben találkoztam vele többször is, tőle kérdeztem meg, hogy nem találtak-e véletlenül egy köteg pénzt, mire egy másik dolgozó visszakérdezett, hogy pontosan mekkora összegről van szó. Ekkor már éreztem, hogy vannak esélyeim” – kezdi Aurelio, aki az első pillanatban még nem is reménykedett benne, hogy visszakaphatja a pénzét.
Amikor elindultunk otthonról, nem hoztam táskát, mert még nem aludt a gyerek, nem akartam, hogy plusz cucc legyen nálam, csak zavart volna. Zsebre vágtam a pénzt, de melegítőben voltam, aminek nem cipzáras a zsebe, biztos, hogy kicsúszott. A bolti dolgozónak elmondtam, hogy 265 ezer forintról van szó, azért volt nálam ennyi, mert nagybevásárlásra készültünk. Azt válaszolta, hogy valaki behozta, egy hölgy, aki gyanította, hogy én hagytam el, mert ő fizetett mögöttem. Én akkor majdnem elsírtam magam.
„Hálám jeléül akartam is adni egy tízezrest a dolgozóknak, de nem fogadták el, látták, hogy gyerekkel vagyok, azt mondták megvan a helye ennek a pénznek. Számomra ez is emberségből jeles. Próbáltam megtudni, hogy ki volt ez a hölgy, aki leadta, de nyilván nem tudta senki a nevét. Azt hiszem, talán az embereknek is megváltozott a megítélésük velem kapcsolatban.”
Aurelio elárulta, hogy amióta kijött a börtönből, úgy érzi, a változás útjára lépett, a család mellett döntött, nem jár bulizni és nem is tartja fontosnak.
„Ha visszahozom az üvegeket, az adomány gombot nyomom meg, főleg amióta tudom, hogy gyerekeknek adják. Apukaként nekem ez most fontos.”
Az egykori villalakó világszemlélete nagyon megváltozott, sok mindent másképp lát, mint korábban.
A családot helyezem az első helyre, jó apának remélem magamat és a barátaimtól is ezt a visszajelzést kapom, januárban még a dohányzást is szeretném letenni. Hiszek a sorsban, a holdállásban és az ezotériában; hiszem azt, hogy mindez azért történt meg velem, mert jó úton járok.
„Nagyon kellemeset csalódtam az emberiségben. Korábban már elvesztettem a bizalmamat, mert nekem nagyon sok barátomban kellett csalódnom. Ráadásul két év börtön alatt az ember annyi bűnözőt megismer, hogy nem nem is gondol arra, hogy lehetnek még tiszta szívűek is. De ami most velem történt, rádöbbentett arra, hogy a világ egy jó hely. Egy égi jelet kaptam, hogy jól csinálok mindent és mindent meg is teszek, hogy rajta maradjak a helyes úton. Kevesen önzetlenek ennyire, én is szeretnék jó ember lenni, jó érzés közéjük tartozni.”