Tóth Gabi a házasságáról: Úgy szoktunk káromkodni, mint egy kocsis

Sziklaszilárd alapokra épült a kapcsolatunk, ugyanakkor még mindig meg tudjuk lepni a másikat. A Krausz legalábbis engem nagyon. És igen, baromi jókat szoktunk veszekedni, és elárulok egy titkot, káromkodni is szoktunk, mint a kocsis, amolyan olaszos/magyaros virtussal, de pont ilyenkor fontos, hogy milyen alapokra épül egy kapcsolat

Ha minden alkalommal megsértődnénk egymásra, amikor veszekszünk, akkor már biztosan nem lennénk együtt. De mi jól kiüvöltözzük magunkat, aztán duzzogunk pár órát, majd minden megy tovább. És ezt meg tudjuk ismételni többször is egy héten, de a lényegen nem változtat, a szövetségen, aminek igenis van jelentősége. Igenis fontos, hogy felvettem a nevét, és a mai napig el tudok érzékenyülni, ha a gyűrűmre nézek.

Szeretem, hogy részese lehetek, ahogy férjjé válik. Mert nem leszünk attól azonnal jó házastársak, hogy aláírjuk a papírokat. Senki nem tudja, hogyan kell jó férjnek vagy feleségnek lenni, azt idővel megtanuljuk. (…) Már nem »csak« lángolunk, hanem folyamatosan őrizzük azt a bizonyos parazsat. Már nem csak a szexi pasit látom benne, hanem a gondoskodó férjet, az óvó apát, az érzékeny társat és a mindenre elszánt családfőt. És szerintem erről szól a házasság. Örülök, hogy Te vagy a férjem, Krauszom!