Különös tartalmú nyílt levet írt az egyik fővárosi vezető

Az elmúlt napokban felborul körülöttem a világ, az eddigi nyugodt és kiegyensúlyozott életem fenekestől felborult. A hétvégén különböző sajtóhírekben “álhírként” megjelenő, a FŐKERT Nonprofit Zrt. éléről történő “hirtelen menesztésem”, a “kirúgásom” tényét már hivatalosan is cáfolták, hiszen valóban csak annyi történt, hogy kiírtak egy nyílt pályázatot a vezetői poszt betöltésére. Azt pedig, hogy azt milyen feltételekkel írják ki a kiíró joga és felelőssége. Megerősíthetem, hogy a vezérigazgatói kinevezésemet jelenleg még nem vonták vissza, de azóta hirtelen nagy nyomás nehezedett rám az utóbbi napokban. A félresikerült sajtóhír megjelenését követően, szinte azonnal több száz üzenetet, telefont, aggódó érdeklődést, biztatást és szakmai kiállást kaptam Tőletek, amiket igyekeztem mindegyiket eddig egyesével is megválaszolni, de hétfő reggel óta, a közösségi oldalakon is futótűzként terjedő, ilyen, vagy olyan reakciókat kiváltó események, kiállások kapcsán, a dolgok túlnőttek már rajtam. Nagyon jól esik és a több évtizedes szakmai munkám visszajelzéseként is megélt, szinte egységesen fellépő Díszkertész szakma képviselőinek, szakmai Szövetségeinek a nyíltan is felvállalt kiállása mellettem, a hírekben felröppent menesztésem hatására történő reakciók nagyon jól esnek, szívet-melengető érzés is, de lassan már sajnos kontra-produktívvá válik. A külsős szemlélők egy része – főleg akik nem is ismernek – azt is gondolhatja erről a hirtelen és a közösségi oldalakon szerveződő, spontán akciókról, hogy ezt én szervezem, esetleg én generálom, én irányítom a háttérből és ennyire direktbe szembe megyek egy városvezetői döntéssel. Soha nem tettem ilyent és azt gondolom, ez egy, a hierarchikus városházi hivatali közegben évek óta mozgó vezetőtől nagyon szűklátókörű és egyben önpusztító gondolkodás is lenne. A mindenkori hatalomgyakorlóinak, főleg egy demokratikus választásokat követő politikai elitváltás után, bevett gyakorlata, hogy az általa fontosnak ítélt helyekre, vezetői posztokra a saját embereit nevezi ki. Ez egy teljesen természetes folyamat, így volt ez eddig is és feltételezhetően így lesz ez a jövőben is. Gyakorlatilag így kerültem én is ebbe a posztba annak idején és kaptam ezt a számomra megtisztelő felkérést az ország legrégebbi és legnagyobb kertészeti vállaltának a vezetésére, irányítására. Az, hogy ez az én esetemben párosult egy olyan plusszal, hogy egy a cégvezetéshez is jól jövő gazdasági-elemző menedzseri végzettség mellett gyakorló díszkertész szakember, a zöldfelület-gazdálkodásban évtizedeket eltöltött kertészmérnök is vagyok mindenképpen egy előny, de nem követelmény egy ilyen nagyságú fővárosi közszolgáltató vállalat elsőszámú cégvezetőjével szemben. Egy jó menedzser, szinte bármilyen céget el tud vezetni, a szakmai munkára pedig mindig ott vannak a kulcspozícióban levő szakemberek. Tudom, hogy most sokan igazából érzelmi, emberi-szimpátia alapon, a hosszú évek során eltöltött számos sikeres közös munkáink, a sok-sok szép és maradandó szakmai eredményeink alapján “harcolnak” és állnak ki most mellettem. Nagyon megtisztelő az aggodalmatok, de tudni kell, hogy a fővárosi közszolgáltató cégek elsőszámú vezetői, vezetői állású munkavállalók, akikre egy speciális munkaviszony vonatkozik, így Őket a munkáltatójuk, azaz korábban a Fővárosi Közgyűlés, jelenleg a mindenkori Főpolgármester bármikor, azonnali hatállyal, indoklás nélkül is felállíthatja. Ezt minden cégvezető tudta, elfogadta, amikor aláírta a kinevezését. Az, hogy én jelenleg még a helyemen vagyok az ismert kimenetelű önkormányzati választások, a szinte teljesen megváltozott összetételű városvezetés felállása után és most egy pályáztatás keretében keresik az esetleges új cégvezetőt, ez egy korábban nem megszokott, teljesen demokratikus dolog az új döntéshozók részéről. Én pedig bármikor, bárhogyan is döntsön majd a döntéshozó (akár egy felmentéssel, akár a pályáztatás kapcsán) csak úgy, mint mindenki, el fogom fogadni, azt nincs jogom és lehetőségem sem bírálni, vagy akár csak megkérdőjelezni is. Kérlek Benneteket, hogy az érzelmeket, a döntéshozókat presszionálni próbáló hangulatkeltéseket ne keverjük bele ezekbe a mostani eseményekbe, ne csináljunk politikát ebből a természetes, de még nem is lezárult vezető-kiválasztási folyamatból. Akik ismernek, tudják, hogy mindig is igyekeztem távol tartani magamat a magánéleti, a cégvezetői és a szakmai munkám során a pártoktól, a napi aktuálpolitikától és munkatársaimmal is csak a ránk bízott feladatokra koncentrálva, kellő szakmai alázattal, a tudásunk legjavával végezni egy városi zöldfelület-gazdálkodó közszolgáltató napi munkáit, a mindenkori városvezetés elvárásainak megfelelően. Így én azt gondolom, mint cégvezető soha nem voltam, nem vagyok valakinek az “embere”, hanem végig Budapestet, a főváros lakosságát szolgáltam. Valóban, Veletek együtt, magam is büszke vagyok az elmúlt években a FŐKERT-nél elért látványos fejlődésre, a város közparkjaiban történő számos fejlesztésekre, a sok-sok okológikus innovációkra, stb. amikre lehetőségem volt a közel, egy évtizedes vezetői munkám során. Hálával tartozom gondviselésnek, hogy az életem derekán, a szakmám csúcsán lehettem és valamit én is hozzá tehettem a nagy szakmai elődök által kitaposott úton haladva a felépített és másfél évszázadon át is egyben tartott szakmai örökséghez, az immár több mint 150 éves FŐKERT-nél és ezt a büszkeséget mindig is a szívemben fogom hordozni. Bármit hoz is a közeljövő, szeretnék mindig az éppen előttem álló megbízásra, az elvállalt feladatra maximálisan koncentrálni. Ezt szeretném most is tenni, így kérem, hogy a zajos szakmai-kiállások után szeretnék most egy kicsit visszavonulni és kivonni magam ebből az önhibámon kívüli okok miatt beindult, de már politikai felhangokat is generált eseménysorozatból és már csak az év végi, utolsó munkanapok sűrű cégvezetői teendőire és a beadandó pályázatomra kívánok koncentrálni, azt a legjobb tudásom szerint összeállítani és a megadott határidőre beadni. Senki sem pótolhatatlan és mindenkinél lehet még jobban is csinálni bármit. Így szeretném, ha a valóban megtisztelő, a személyemet több helyen nevesítetten is megemlítő közösségi posztok, “petíciók”, “kiállások” helyett inkább csak név nélkül, csak általánosságban fogalmaznátok meg a jobbító-szándékú szakmai véleményeteket, esetleges javaslataikat. Nem véletlenül – az érintettséget okán is -, de más okok miatt is nem kommentálom ezeket nyilvánosan és nem is osztom tovább, de az éterbe kilőtt véleményeteket nem tudom és nem is kívánom korlátozni, így csak egy kis önmérsékletet kérek jelenleg Tőletek. Szeretném, ha egy kis nyugalom, megbékélés lenne így az Adventi készülődés vége felé és lecsendesítenénk a lelkünket a közelgő, meghitt ünnepek idejére, inkább a családunkra és a szeretteinkre koncentrálva. Megértéseteket megköszönve, Baráti üdvözlettel: Szabó József”