Forgács Gábor: Heteken keresztül intenzíven voltam, gépek tartottak életben

Néhány napja térhetett haza a kórházból Forgács Gábor, akinél március végén diagnosztizáltak prosztatarákot. A 72 éves színész a XIII. kerületi otthonában fogadta a Bors munkatársát, akinek őszintén mesélt az elmúlt hónapok küzdel­meiről, a lelki megpróbáltatásokról, valamint arról, hogy mi volt az első mondata, miután felébredt a kómából.

A népszerű színművész-humoristát mindenki életigenlő, pozitív és vidám emberként ismerte meg, s ezen a halálos kórral folytatott küzdelme sem változtatott. Forgács Gábor, mint mindig, úgy most is derűsen nyilatkozott, s bár az egészségi állapota és a vírusos időszak még nem teszi lehetővé, hogy dolgozzon, otthon mégis megépített magának egy saját hangstúdiót, ahol hangoskönyveket, hangalámondásokat rögzít.

„Mindenféle ketyerét beszereztem, ami a hangalámondáshoz szükséges, és itthon, egymagam rögzítem a munkáim, amíg nem tudok újra stúdióba vonulni” – meséli a Borsnak Forgács Gábor, aki még a járvány kezdetén építette meg a saját stúdióját.

„Irodagép-műszerész az eredeti szakmám, a műszaki érdeklődésem pedig azóta is megmaradt. A koronavírus-járvány alatt jött az ötlet, hogy csinálok itthon egy ideiglenes kis dolgozószobát, amit egy ruhásszekrényből alakítottam ki. Most három em­ber munkáját végeztem, hisz egymagam vagyok rendező, hangmérnök és szinkronszínész, de ezt egyáltalán nem bánom, legalább dolgozhatok, nem utolsósorban pedig pénzt kereshetek, ami azért nem elhanyagolható szempont ezekben a nehéz időkben” – magyarázza a 72 éves színész, aki végül nem sokáig élvezhette az otthoni munkát, ugyanis március végén kiderült a betegsége.

„Éjszakánként nagyon sokszor ki kellett mennem a mosdóba, úgyhogy januárban megvizsgáltattam magam. Mindenféle gyógyszert felírtak, ami ideig-óráig csillapította is a bajomat, aztán egy kis idő elteltével minden rosszabbra fordult” – ecseteli lapnak Forgács Gábor, akit a vizeletében lévő vér ébresztette rá arra, hogy nagy baj lehet.

„Ekkor jött az ijedtség. Március végén újból elmentem orvoshoz, ahol manuálisan, és ultrahangon is megvizsgáltak, valamint vérfestést és CT-t is végeztek rajtam. Ekkor állapították meg, hogy prosztatarákom van, amivel jobb esetben még fél évig élhetek” – emlékszik vissza a szörnyű diagnózisra a színművész, aki ezt követően nyolc kemoterápiás kezelést kapott.

„Majd jött a hatórás műtét. Július 13-án megoperáltak. Nem sok maradt belőlem, de legalább a rákos daganatból sem, s most úgy tűnik, hogy még legalább öt évig élhetek. Ez pedig azért jobban hangzik, mint a hat hónap” – jegyzi meg nevetve a szinkronszínész, aki bár úgy tűnik, túl van a nehezén, mégsem fogja elfelejteni azt a rengeteg küzdelmet és nehézséget, amin keresztül kellett mennie. A sokak által szeretett művész állítja, hogy a humor az, ami a legnehezebb időkben is átsegít.

„Heteken keresztül intenzíven voltam, gépek tartottak életben, és három napig feküdtem kómában. Rosszul reagáltam az altatásra, összeomlott a keringésem. Sajnos még ma sem emlékszem mindenre, de azt tudom, hogy nagyon küzdöttem az életben maradásért. Sosem fogom elfelejteni, amikor elém állt az orvos, és közölte: Művész úr drága, kérem, vegye tudomásul, hogy maga halálos beteg. De ígérem, megpróbáljuk megmenteni – ez a mondat sok mindenre ráébresztett, például, hogy mennyi ember vár vissza, és küzd, imádkozik értem, így én sem tehettem mást, mint felébredni a kómából, ami életem egyik legszebb pillanata volt. Az ágyam mellett ült egy nővérke, belőlem mindenütt csövek lógtak ki, és lélegeztetőgépre voltam kapcsolva. Amikor magamhoz tértem, mindenáron le akartam venni magamról a lélegeztető- maszkot, de a kis hölgy odasietett az ágyamhoz, fölém hajolt, és rám rivallt, hogy ne merészeljem. A hangjától és a gyönyörű arcától egyből magamhoz tértem és beindult az agyműködésem. Mélyen belenéztem a haragtól villogó tekintetébe, és három nap után végre megszólaltam. „De szép szemei vannak” – a nővérke csak nevetett, megsimította az arcomat, én pedig nem piszkáltam tovább a maszkot” – osztotta meg történetét Forgács Gábor, aki szerencsére napról napra egyre jobban érzi magát.