Pécsi Ildikóban unokája tartja a lelket

Pécsi Ildikó, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő azt mondja, hosszan tudná sorolni, hogy mi inden okoz neki és a férjének, Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgónak bosszúságot a karantén alatt, mégsem a rosszra szeretne koncentrálni, hanem arra a kevéske, de annál fontosabb jóra, ami az elmúlt hónapokban velük történt. Ildikó és fia, Szűcs Csaba újra olyan meghitt és szeretetteljes viszonyban van, mint nagyon-nagyon régen.

„Nem szeretnék sokat beszélni erről, de annyit szívesen elmondok, hogy bizony vannak olyan események az életünkben, melyek újra melegséggel töltik meg a szívünket„ – mondta a Bors megkeresésére, Pécsi Ildikó „A karantén, ami nekem és drága Lajosomnak már több mint fél éve tart – vagy talán régebb óta, ki számolja – nem sok újdonságot hozott. Az egészségügyi állapotunk nem engedte meg már régóta, hogy eljárjunk itthonról, vagyis pont annyi időt töltünk másoktól távol, mint eddig. Napi huszonnégy órát” – mondta viccesen, majd hozzá tette:

„Az elzártság azonban most teljesen más érzéssel tölt el, hiszen sokkal szorosabb lett a fiunkkal a kapcsolatunk. Mindennap beszélünk, újra hosszú és bensőséges beszélgetéseket folytatunk, sikerült közel kerülni egymáshoz sok év után„ – meséli a színésznő könnyekig meghatódva.

Ma is tart a pereskedés Pécsi Ildikó és volt menye, Pártos Csilla között. Amikor a színésznő fia elvált Csillától, nem sikerült megegyezniük az anyagiakon. Csaba a vagyonát az édesanyjára, Pécsi Ildikóra íratta, így Pártos Csillának vele kellett tovább pereskednie. Két évvel ezelőtt aztán Csilla fia, Ildikó unokája, ifjabb Szűcs Csaba is ringbe szállt a saját nagymamája ellen, hiszen ő lakott az egyik budai ingatlanban, ami Pécsi nevén van, és ahonnan Ildikó szerette volna kitenni a fiút, aki évek óta nem látogatta a nagymamát.

„A bírósági ügyek és idegeskedés komoly nyomot hagyott az egészségünkben, mind a ketten betegek vagyunk Lajossal” – meséli Pécsi Ildikó. „Most mégis sokkal jobban érezzük magunkat! A fiúnkkal való szoros kapcsolatunk megannyi szép emléket idéz fel bennünk. Ha vele beszélünk telefonon vagy halljuk a kétéves kisunokánk hangját, akkor eszünkbe sem jut, hogy mennyi gond van kint a világban. Most csak ez számít. Nem foglalkozunk semmi mással, sem a bírósági dolgokkal, sem semmivel. Szeretnék még egy kicsit fürdőzni ebben a rég elfeledett boldogságban, kérem ne is kérdezzen a peres ügyekről.„