kulcsár edina
A kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színmûvésznõ titkos naplójából most elõször, a róla elnevezett díj átadóján olvasott fel Brasch Bence és Ladányi Júlia.
Psota Irén eddig ismeretlen, titkos naplójában őszintén vallott emberi gyengeségeiről, szenvedéseiről, és természetesen a színházról. A jegyzetekből a róla elnevezett díjátadón olvastak fel, most először. Brasch Bence és Ladányi Júlia közölt részleteket - írta a Bors.
"Folyton ettem, még közvetlenül a főpróba előtt is. A rendező elhűlve nézte végig, ahogy 20 deka parizert befaltam... Ha a színész nem hal bele a szerepbe, amibe bele kell halni, akkor az nem az igazi. Ennek vannak bizonyos jelei, például nálam az evés. Azt is mondhatnánk, hogy az anyagcsere. Amibe nem kell, vagy nem lehet belehalni, azok után olyan éhes vagyok, hogy hámozás nélkül eszem meg a fridzsidert. Amikbe szépen belehalok, azok után nem vagyok éhes. Előadás után annyira üres vagyok, nem működnek az érzékszerveim. Semmi. És másnap nem vagyok az élők sorában. Itthon vagyok és nézek le a magam holttestére onnan föntről"
- írta Psota az intim feljegyzéseiben.
Psota Irén emellett arról is vallott, hogy nem igazán érintette meg az elismerés, nem szeretett meghajolni, tapsra menni, csak a közönség miatt tette meg.