Rubint Réka meghalt nővéréért gyújt gyertyát

Ezekben a napokban jobban fáj, hogy nincsenek velünk azok, akiket valaha szerettünk. Kisétálunk a temetőbe, virágot viszünk, emlékezünk, imát rebegünk. Rubint Réka nővéréért, Monikáért gyújt gyertyát. 45 éve éppen, hogy a Rubint család eltemette az akkor nyolc hónapos kislányt, Rubint Monikát, aki még az első születésnapját sem érhette meg.

Monika egészségesen született

Réka szülei az előző évben házasodtak, Monika első babájuk volt. A 3000 grammal született, egészséges kislány gyönyörű kék szemével, tejfölszőke hajával elvarázsolta a rokonságot. A bajok augusztus 22-én kezdődtek. „Különös, de nem panaszos hangok mellett Monka rázni kezdte a fejét. Éppenséggel úgy tűnt, mintha érdekelné valami, nem gondoltam, hogy baj lehet. Két nap múlva már nem maradt meg benne semmi, csak hányt szegényke, szaladtunk vele a kórházba – suttogja maga elé Réka édesanyja, Zsuzsa, s elfordul, hogy könnyeit letörölje. Mélyet sóhajt, hogy folytatni tudja. – Monika 2-3 nap alatt borzasztó állapotba került, hiába kapott anyatejet, semmi nem maradt meg benne. Úgy éreztem, napról napra változik a fejformája, az orvosok azt hitték, kényszerképzeteim vannak, és átküldtek minket Miskolcra. Három nappal később meglett a diagnózis: agydaganat.” Rettenetes hetek következtek. Infúzió, sugárkezelés, gyógyszerek. Monika kis testéből napról napra fogyott az élet, míg csak nem egy csendes szeptember végi reggelen többé nem nyitotta ki a szemét. A kislányt a miskolci köztemető gyerekparcellájában hantolták el. A gyászszertartás alatt az édesanya összeomlott. A lelki és fizikai kimerültség mellett ennek még egy oka volt: szíve alatt akkor már egy új élet fejlődött. Különös, hogy a bizonyosság épp akkor és épp ott, a temetőben érte.

Féltek az újabb tragédiától

Furcsa dolgokra képes a sors, egyik kezével elvesz, másikkal ad. Zsuzsa asszony lelkének egyik darabja Monikával együtt halt meg, de lelke másik fele már újabb magzatáért aggódott. Megfordult a fejében számos lehetőség. Hogy miközben Monika életéért küzdött, a durva sugárkezelések során nem érte-e túl nagy sugárdózis a már megfogant új babát. Lehet-e egészséges a magzat annyi át nem aludt éjszaka, és gyötrődés után? 

„Mielőtt elindultam szülni a kórházba, kinyitottam az addig kulcsra zárt szekrényt, melyben Monika réklijeit, kisingeit, pólyáját őriztem. Megcsapott a babakelengye illata és tudtam, hogy minden rendben lesz.”

Réka bátyja, Rubint Róbert egészségesen született. Zsuzsa asszony pedig eldöntötte, hogy nem kockáztat a jövőben, több gyereket nem vállal. Ugyan korrekt választ sosem kapott arra, hogy mi idézte elő Monika szörnyű betegségét, de a kislányt annak idején vizsgáló seregnyi orvos egyike sem zárta ki a genetikai összeférhetetlenség lehetőségét. Már iskolába járt Robi, amikor Réka nem tervezett babaként, mondhatni véletlenül pottyant a családba – a szülők nagy megkönnyebbülésére makkegészségesen.

Imádkoztunk a sírnál, de nem bolygattuk a múltat

Az akkoriban Pusztamonostoron élő Rubint család évente többször, de Mindenszentek napján mindig felkerekedett, hogy meglátogassa Monika – azóta áthelyezett - sírját. „Imádkoztunk a sírnál, de nem bolygattuk a múltat. Gyerekként annyit tudtunk, hogy a testvérünknek visszük a virágot. Magamban sokat gondolkoztam Monikáról.  Kamaszkoromra pedig komolyan foglalkoztatott, hogy vajon miért csak ilyen rövid élet adatott neki. Annyit értettem az egészből, hogy a betegsége gyengítette el. Megfogadtam, hogy én nem hagyom magam, bármi áron, de erős leszek!"

Persze anyává kellett magamnak is válnom ahhoz, hogy édesanyám beszélni tudjon nekem Monikáról. A szeméről, a hajáról, a mosolyáról. Ám arról, hogy  milyen érzés lehet egy nyolc hónapos csöpp babát koporsóba tenni, nincs igazi fogalmam. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, Édesanya ezt végigcsinálta. Lehetne egy nővérem, isten nyugosztalja... "