Focilegendánk állítja, Ronaldónak nincs esélye a vb-n

A 63 éves legenda, a Ferencváros egykori játékosa és edzője a %RIPOST%-nak mesélt az élményeiről, és úgy véli, nem történik meglepetés a csütörtökön kezdődő oroszországi vb-n.

– Németország megvédi a világbajnoki címét?

Nyilasi Tibor: Ezt nem merném állítani, abban viszont biztos vagyok, hogy nem történik meglepetés. Argentína, Brazília, Németország vagy Spanyolország nyeri a vb-t. A spanyolok egységesek, több játékosuk egy klubból érkezik, ismerik egymást, ez a folyamatosság nagy előny lehet. A németek mindig felpumpálják magukat a világeseményekre. Nincs kimondott megasztárjuk, de mentálisan rendkívül erősek. Brazília a bőség zavarával küzd, sok sztárral érkezik, ez nehézséget is okozhat. Mivel a Barcelona korán kiesett a BL-ben, Messi többet pihenhetett. Ebből meríthet Argentína.

– Cristiano Ronaldo nem okozhat meglepetést a portugálokkal?

Ny. T.: Nem tartom esélyesnek őket, a legjobb nyolcig eljuthatnak. Ha titkos favoritot kell mondanom, akkor a franciákra tennék. Parádés nevekkel érkeznek, ők azok, akik az általam felsorolt négyes egyikét kiüthetik.

– Sokan attól tartanak, hogy a legnagyobb sztárok fáradtan érkeznek a vb-re…

Ny. T.: Az elmúlt 15 évben a világfutball új irányt vett, a versenynaptár hihetetlen terheket ró a játékosokra. Az események nagyon rövid szünetekkel követik egymást, és valóban félő, hogy ezek a „kipréselt” sztárok nem lesznek olyan frissek és motiváltak. A pénz mindent felülír a klubfutballban.

– Két vb-n szerepelt, 1978-ban és 1982-ben is ott volt a válogatottal. Mire emlékszik leginkább?

Ny. T.: Arra, hogy az egész ország a válogatott mögött állt. Soha nem felejtem el, a tatai edzőtáborból busszal jöttünk Budapestre, és emberek százai integettek zászlókkal az út mellett. Elképesztő élményekkel gazdagodtam.

– Viszont mindkét vb-n kudarcok is érték, hiszen nem jutottunk tovább a csoportból. Melyik volt a fájóbb?

Ny. T.: Mindegyik pokoli fájdalom volt. Argentínában három vereséggel estünk ki, míg Spanyolországban némileg szebb volt a kép. Ha nem jutsz tovább apró hibák, vagy mint az én esetemben, emberi butaság miatt az fáj.

– Butaság volt a kiállítása Argentína ellen 1978-ban?

Ny. T.: Persze. Felesleges volt 45 másodperccel a vége előtt szabálytalankodni, elvesztettem fejem.

– Sokszor megnéztem azt a jelenetet, Tarantini hatalmasat repült. Tényleg akkorát rúgott bele, vagy rájátszott az argentin?

Ny. T.: Érezte, hogy jön a rúgás. Kicsit felugrott, de nem rúgtam bele akkorát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem sérült meg.

– Négy évvel később is találkozott argentinokkal, akik akkor már Diego Maradonával támadtak.

Ny. T.: Mi pedig futottunk utána libasorban. Nem szégyen az, akkoriban az egész világ futott Maradona után. Két gólt rúgott nekünk, 4-1-re kikaptunk.

– Az 1982-es vb-n két gólt fejelt Salvadornak a 10-1-re megnyert meccsen. Erre a legbüszkébb?

Ny. T.: Nem tudok különbséget tenni, mert a selejtezőkön legalább akkora örömök értek. De az nyilván óriási érzés, amikor a Salvador elleni nyitómeccsünkön az első gólt szereztem. Bizsergető az összes emlékem, amit a pályán éltem át. Ezt most tudatosul igazán az emberben, amikor kifelé megy... Amikor 1978-ban kiállítottak, azt is meg kellett élni. Korszakos zsenik, Platini és Maradona ellen játszhattam, egy ország szeretett minket, és haragudott meg ránk. Ki ne szeretne egy ilyen világban élni? Minden percére szívesen emlékszem.