
"19 évesen éltem át, milyen meghalni - csodás volt"
Egy nő rendkívül fiatalon élt át egy halálközeli élményt, amely során még elhunyt nagyapjával is találkozott. Mindezek ellenére, miután megtapasztalta, milyen meghalni, éveken át nem beszélt róla, rettegve a megbélyegzéstől.
Lura Ketchledge magát egy egyszerű embernek vallja, akinek nincs sok izgalom az életében, mégis fiatalon egy rendkívüli élményben volt része. Csupán 19 éves volt, amikor megtapasztalta, milyen meghalni.

A ma már Arkansasban élő 66 éves nő régebben egész napokat töltött lóháton, és egy ilyen alkalommal érte az a a halálközeli élmény is, ami megváltoztatta egész életét. Azonban nem ez volt ez első testen kívüli élménye, ugyanis 13 évesen leesett egy lóról, majd 3-4 méterrel a baleset helyszíne felett lebegve, kívülről nézte, mi történik testével.
Nagyon megrázó volt, ugyanakkor természetes érzés is, aztán vége lett, és a ló rám zuhant. Elég súlyosan megsérültem, de fel tudtam kelni, egy lábon ugrálva felhívtam a szüleimet, és elmentünk a kórházba
- emlékezett vissza.
Annak fényében, hogy ez a 70-es években történt, nem mert beszélni erről senkinek sem, attól tartott, hogy őrültként bélyegzik meg.
Egy meggondolatlan döntés miatt majdnem meghalt a fiatal
Tinédzserévei alatt továbbra is lovagolt, és ahogy sok más reggelen, 1979 egy áprilisi napján is úgy döntött, hogy ellátogat egy ismert istállóba, mit sem sejtve, hogy egy meggondolatlan döntés majdnem az életébe fog kerülni.
Olyan lovat választott, amely meghaladta a képességeit, majd a nap végén egy verseny az istállóig nem volt élete legjobb döntése. Lova teljes vágtában rohant, ő pedig egészen addig fenn tudott maradni rajta, míg az állat meg nem botlott.
Tudtam, hogy el fognak ütni, egyszerűen tudtam... Elkezdtem a ló jobb oldala felé billenni, és soha nem értem földet, a legnagyobb megdöbbenésemre elhagytam a testemet.
Lura számára a baleset maga nem volt ijesztő, de testen kívüli élménye annál inkább.
Testen kívül voltam, ebben a sötét mélységben, és pontosan tudtam, hogy meghaltam. Nem volt kétségem efelől... Nem volt fájdalmam, nem emlékszem arra sem, hogy lélegeztem volna, mégis én voltam, és haladtam lefelé az alagútban. Az oldalak egyszerre voltak puhák és sűrűek.
A fiatalnak sikerült kapcsolatba lépnie a nagyapjával is, akit még 12 évesen veszített el.
Szerettem és imádtam, és ott volt, várt rám. Amikor tudatosult bennem, hogy ott van, a baleset és a testen kívüliség minden érzése egyszerűen elpárolgott. Megkönnyebbülés volt látni őt.
Lura tisztán emlékszik arra, hogy nézett ki nagyapja, és a találkozást csodásnak írta le.
A legjobb az volt, hogy már nem volt rákos, nem szenvedett. Idősebbnek tűnt, de úgy nézett ki, mint a legjobb formájában, ahogyan öt-hat éves koromból emlékeztem rá…
A fiatal rengeteg kérdést tett fel, de választ nem kapott mindenre, szavak helyett végig gondolatokkal kommunikált nagyapjával.
Visszatekintve most már pontosan tudom, hová mentem. A valóság felszínére… nevezném-e mennyországnak? Inkább a létezés folytatásának hívnám.
Valaki vagy valami vezetni kezdte, és szó szerint látta életét leperegni maga előtt, apró buborékokban. Látta élete jó és rossz pillanatait is, illetve minden hibát, ami valaha elkövetett.
Ezután egy harmadik helyre került, más lelkek közé, akik megmutatták neki előző életeit. Megérintett egy idős férfit, és önmagát látta benne.
Végül egy tengerparton volt. A színek mélyebbek és gazdagabbak voltak, mint a Földön. Ott látta az élet fáját, amely élénk színekben ragyogott. Itt elvesztette teste érzését és tiszta tudattá vált, majd a többi lélekkel együtt áttört a felhőrétegen, de valami elkezdte visszahúzni. Nagyapjához került, majd fizikai fájdalmat kezdett érezni.
Nem voltam hálás, nem ide tartoztam. Körülnéztem Virginia gyönyörű táján, és arra gondoltam, hogy ez nem a valóság.
Lura nem tudta, mennyi ideig volt eszméletlen. Kórházba vitték és ellátták a sérüléseit, majd elmesélte az orvosnak az élményét, de mivel a halálközeli élményekről csak négy évvel korábban kezdtek beszélni, az orvos kinevette, és drogfogyasztással vádolta meg.
Sajnos a fiatal sokáig senkinek sem tudott beszélni erről. Csak 25 évesen mondta el a nagymamájának, aki elárulta neki, hogy Lura édesanyjának is voltak hasonló élményei, ami óriási megnyugvást hozott számára - írta a Mirror.






