Férfiak vallottak: Egyre jobban szeretem a feleségemet!

Házasságról többnyire csak akkor beszél valaki, ha rosszul mennek a dolgok; az asszonyok még csak-csak dicsérik a férjüket, de a teremtés koronái általában hallgatnak. Persze egyáltalán nem azért, mert már nem szeretik a feleségüket. Sőt! Nagyon is odáig vannak érte! Csak hát a hétköznapi tennivalók, feladatok elviszik a hangsúlyt a házasságról… Szerencsére azért vannak pillanatok, amikor a férfiember hirtelen rádöbben, hogy milyen csodálatos kis felesége van. Íme, néhány kivételes vallomás, ami biztosan megérinti a női szíveket:

1. Mindent megad és szívből teszi

„Nem is tudnék hirtelen csak egyetlen dolgot mondani, miért szeretem a feleségemet. De a lista elején biztosan az lenne, ahogy a háztartást vezeti, és rólunk gondoskodik. Fogalmam sincs, hogy csinálja; piszok kemény meló, hatfelé kell figyelni, mégis mindig könnyed tud maradni.” (Csaba, 47)

2. A pillanat, amikor ő a legszebb

„Azt hittem, soha nem látom olyan szépnek, mint az oltár előtt. Pedig később sokkal gyönyörűbb volt: akkor, amikor tizenkét óra vajúdás, küzdelem után végre a kezébe adták a kislányunkat. Kisimult az arca, nyoma se volt a fájdalomnak, és meglett férfiemberként elárasztottak az érzelmek a pillantásától, ahogy a lányunkra, majd rám nézett.” (Máté, 39)

3. Mosolyával elvarázsol

„Amikor hazaérek egy brutális munkanap után, és ő az ajtóban vár, mosolyogva – akkor hirtelen minden könnyebbnek tűnik. Minden nap, ami a mosolyával kezdődik és végződik, ajándék.” (József, 63)

4. Még mindig titokzatos tud lenni

„Nem sokat árult el magáról, amikor megismerkedtünk, és később, amikor már jártunk, is csak kis adagokban osztotta meg velem az életét. Szerintem sokszor ő maga sem tudja, mit fog csinálni legközelebb, ezért igen meghökkentő meglepetései vannak. De pont ezért imádom.” (Márton, 32)

5. Tudja, mikor van rá szükségem

„Ő nem csupán a feleségem, de a társam is. Mindig, mindenben támogat, ott van mellettem, és soha nem hagyott még cserben. Pedig előfordult már, hogy nagyon mélyen voltam, sokszor csúnyán össze is vesztünk, mégis kitart. Hosszú évek alatt rájöttem, hogy nagyon is érdemes megfogadni a tanácsait!” (Gábor, 37)