Soha többé depresszió, imádni fogod ezt a megoldást

Egy új, svéd kutatásból az derül ki, hogy napi egy pohár bor nemcsak nem árt, hanem egyesen csökkenti a depresszió kockázatát. De vigyázat, ennél többet nem érdemes inni, hiszen az alkohol nagyobb mennyiségben mind a fizikai, mind pedig a lelki egészséget veszélyezteti.

A kutatás szerint, amelyben több mint 5000 ember életmódját követték nyomon 1998 és 2010 között, a legjobb lelki egészségnek azok örvendtek, akik hetente valamivel kevesebb mint 10 pohár bort ittak meg. Akik soha nem fogyasztottak szeszes italt, ennél a depresszió 70 százalékkal nagyobb kockázatával néztek szembe. Akik viszont komolyabban ittak, azoknál 80 százalékkal nagyobb volt a kockázat. Az alkohol mértéktelen fogyasztása ugyanis kockázati tényezőnek számít a depresszió szempontjából.

A világ úgynevezett Kék Zónáiban, ahol az emberek várható élettartama a legmagasabb, és az egészségük a legjobb, egy kivételével, mindenhol fogyasztanak egy kevés bort a vacsorához. A mértékletességet azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni – különösen a nők esetében, akiknek a szervezetét jobban megviseli az alkohol. Náluk az alkoholfogyasztás már akkor is emeli a szívbetegségek, a daganatok és más egészségügyi problémák kialakulásának kockázatát, ha nem isznak belőle különösebben nagy mennyiségeket. Egy másik tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a nőknél már napi egy ital is növelheti a stroke kockázatát. Más kutatók viszont azon a véleményen vannak, hogy míg a fiatal nőknek inkább árt az alkohol, az idősebbek esetében a nagyon mértékletes, kis mennyiségű borfogyasztásnak inkább védő hatása van.

Az új, svéd kutatás viszont nem vizsgálta az alkohol más egészségügyi hatásait. A kérdés az, hogy vajon tényleg a mértékletes alkoholfogyasztás segítette hozzá a legjobb lelki egészségnek örvendő résztvevőket a jó lelkiállapothoz, vagy egyszerűen csak azok voltak képesek mértékletesek maradni az ivásban, akik egyébként nem szenvedtek depressziótól. Az régóta világos, hogy az alkohol kis mennyiségben oldja a feszültséget – de vajon meg lehet-e pontosan mondani, mennyi az a kis mennyiség, amelyik még nem káros?