Láb nélküli magyar férfi az Alcatrazból indulva úszta át San Franciscónál az öblöt

Tomi egy balesetben veszítette el lábait, azért kezdett úszni, hogy mentális és testi egészségét valahogy megtartsa. Komoly lelkierőre vall, hogy egészen nagy távok megtételére képes: már többször úszta át a Balatont - Révfülöp és Balatonboglár között. Ám ezzel együtt is sokáig irreálisnak tűnt a kaliforniai kaland...

Mi is az az Alcatraz-úszás?

Az amerikai versenyen egyrészt a szervezők komoly szintidőket kérnek a jelentkezőktől – pontosan azért, mert ha valamelyik úszó leszakad a „csordától”, könnyű prédájává válhat a cápáknak –, másrészt Tominak a gyorsúszó technikája is gyerekcipőben járt még. Az Alcatrazra vezető út első lépcsőfoka volt, hogy sikerült 15 kilót leadnia. Ezt a versenysúlyt évek óta tartja, miközben a Győri Úszó SE edzője, Rajos István segítségével gyorsúszásban is óriásit fejlődött.

Az igazság pillanata

Bár az Alcatraz-úszás szervezői azt nem engedték meg, hogy Tomi pár nap múlva a mezőnnyel rajtoljon el, ám speciális különengedélyt biztosítottak számára, hogy Mányoki Attila nyílt vízi hosszútávúszó társaságában próbára tegye magát a világhírű öbölben. Ilyen előzmények után helyi idő szerint vasárnap reggel nem sokkal 7 óra előtt jött el az igazság pillanata. Az Alcatraz-úszást szervező cég, a Pacific Open Water Swim Co. képviseletében egy hölgy, Sylvia Lacock szállította hajón Tomit a hírhedt börtönszigetre, ahol többek közt Al Capone is raboskodott.

Szolidan háborgó óceán

A tenger vizét „karcosan frissnek” nevezték az amerikai kísérők, a Csendes-óceán hőmérséklete 10–11 fok közötti volt. Emellett a magyar sport­embert a szeles kaliforniai időben az 1–1,5 méteres hullámok sem kímélték. Az óceántól szinte minden levegővételnél kapott sós pofont, ám lassítani csak egyszer kellett, amikor egy hajó még jobban felkorbácsolta a vizet. Minden nehézség ellenére a kéttagú különítmény remek időt úszott.

Mányoki Attila nem csupán a helyes irányt mutatta Tominak, a tempót is jól diktálta. Így kevesebb mint egy óra alatt teljesítették a kihívást. A távolság 3,5 kilométer volt Alcatraz és a Golden Gate híd lábának közelében lévő homokos strand között, amit a szervezők célként ­jelöltek meg.

Katarzis

„Felemelő érzés volt, katarzis, amikor kiértünk a homokos partra. Bevallom, kezdés előtt megszeppentem, de aztán gyorsan rendeztem a gondolataimat, és lehetőséget láttam magam előtt. Ilyen sérültségi fokkal, lábak nélkül még senki nem úszta át a San Francisco-öblöt – mondta el lapunknak Tomi. – Úszás előtt két nappal megnéztük az egykori börtönt, akkor brutálisak voltak a hullámok körülötte. Attilának és Pistinek még viccelődtem is azon, hogy ne engedjenek ki az Alcatrazból, inkább itt maradok.

Fóka ünnepelt velük

Végül egy-másfél méteres hullámokkal kellett farkas­szemet néznem. Ezek is okoztak gondot, mivel nem tudom a testem annyira kifordítani, mint az ép úszók – hallottuk. – Mi­­után partot értem, vissza kellett úsznunk a szervezők hajójára. Ekkor történt a kaland legaranyosabb része. Egy barátságos fókával hozott össze bennünket a sors, s a hajóig kísért minket. Így együtt ünnepelt velünk” – búcsúzott nevetve Tomi, aki edzőjével csütörtökön repül haza.

Nincs nagyobb pillanat

„Amikor a tanítványod megvalósítja az álmát, ennél nincs nagyobb pillanat az edző számára” – mondta Rajos István. A Győri Úszó SE szakembere szerint Tomi életszeretetével és eltökéltségével olyan példát mutat, ami­ben mindenki találhat magának kapaszkodókat. A világ egyik legjobbjának tartott hosszútávúszó, Mányoki Attila a kezdetektől fogva örömmel támogatta Tomi szökését az Alcatrazról, majd törött csuklóval is vállalta a közös úszást a Csendes-óceánban.

A képeket és a fantasztikus úszásról készült videót ITT TEKINTHETED MEG!

(Forrás: Kisalföld)