kulcsár edina
Annyira rákattant a csípős ízre történetünk szereplője, István, hogy elhatározta, saját maga fogja termeszteni a pacalba szükséges erős paprikát. Földje ugyan nincs, csak egy aprócska erkélye a panelház hetedik emeletén, de számára ez nem akadály…
István leélt fél életnél kicsit többet, mire rájött, hogy az Erős Pistából jól ismert csípős íz valójában kutyafüle ahhoz képest, amit úgy istenigazából erősnek lehet nevezni. Beleásta magát a szakirodalomba, bújta az internetet. Végül oda lyukadt ki, hogyha tényleg rendes, eredeti csípős ízt akar, neki magának kell fölnevelnie egy csilinövényt. Az viszont majd rúg, olyan erős lesz!
Irány a csilikirály!
Persze nem egyszerű a panelból elindulva rögtön megtalálni a megfelelő palántát, de István nem bízta ezt sem a véletlenre. Felvette a kapcsolatot a magyar csilikirállyal, tőle vásárolt egy alkalmasnak tűnő, igazi Ghost Chili, azaz szellemcsili tövet. Az alig 10 cm-es növénykét olyan féltve vitte haza, mint ahogy a csecsemőket szokás a kórházból. Még jó! 1 millió fölötti scoville értékben adja majd az erőset a drága…
Az ültetvény tabu!
Otthon aztán igyekezett mindent úgy rendezni, hogy a palánta a lehető legoptimálisabb körülmények közt töltse a következő néhány hónapot – nevezzük tenyészidőnek.
A növény egy hatalmas cserepet kapott, hogy minél komfortosabban érezze magát, s hogy gyökere minél több tápanyagot tudjon felszívni. Innentől kezdve a család többi tagjának az erkély tabu volt, kimenni oda csak István engedélyével lehetett, a szellemcsilihez pedig tilos volt hozzáérni.
Parádés termés
Ha nagyon tűzött a nap, István betolta az árnyékbe a csilinövény cserepét, sőt, az is előfordult, hogy esernyőt tartott fölé.
Mindennap igény szerint locsolta, sőt, még beszélgetett is vele. Úgy tűnik, a növény meghálálja a sok gondoskodást, gazdája megelégedésére 35 db, kb. 6-8 cm-es gyönyörű termést hozott.
„Fantasztikus és az enyém! Ez a változat a világ három legerősebb csilifajtájának egyike. Ennek van íze, ez csíp! Ereje 1.041.427 SHU a csípős ízt mérő scoville skálán ¬- büszkélkedik kérdésünkre István, aki már azt is tudja, mi lesz a termésből: „A felét megszárítom a sütőben és megőrlöm. A port a kulcscsomómon lévő csili-urnába fogom tölteni.
Nagyon hasznos! Másik feléből szószt készítek és egész télen nem lesz gondom csípőssel! Ámbár nagyon valószínű, hogy a szomszédok majd rájárnak, itt, a lakótelepen a jó arcok megőrülnek a csiliért...”